Pilát Gábor: Szakítás után gyász vagy öröm?

Kis idővel később már ők is sokkal szívesebben megértenék az einsteini relativitáselméletet, mint a korábbi döntésüket, de akkor már késő. A felismerés megszületik: sokkal könnyebb a gyereket szeretni, mint az ember szabadon választott társát, ergo adjuk be a válópert.

A válás meggyászolása időnként kétértelműbb, mint a valódi halálé, mert a felszínen tapasztalható érzések távolinak tűnnek az igazi fájdalomtól. Ha például a férj meghal, hátramaradt özvegye idővel nyugodtan elfelejtheti az eltávozott végzetes szokásait, amelyek valamikor az őrületbe kergették. A szerteszét dobált ruhák, az ébredés utáni krákogás, vagy a borotválkozás után hátrahagyott mosdó, amitől gyakran undorodott. Mindez már a múlté, és szabadon idealizálhatja az elhunytat, mint egyetlen igaz, hű, és pótolhatatlan szerelmét.

Azonban ha a férj egy másik nő miatt dobbant, a feleség kötelességszerűen elemi erejű haragra gerjed, még akkor is, ha a lelke mélyén azt szeretné, hogy a férje megbánva bűnét, térden állva könyörögjön a visszafogadásért. Vagy egyszerűen csak körítés nélkül visszajönne.

Az az igazság, hogy a gyűlölet és az idealizálás is egyaránt hamis, helytelen és félrevezető, mert mindkettő útját állja a tisztánlátásnak és a bánatnak. Az persze vitán felül áll, hogy a kettő közül melyik a kevésbé fájdalmas és kevésbé felkavaró. Gyűlölni könnyebb, mint szenvedni.