Pikkelysömör: az alattomos bőrbetegség, ami még mindig bujkálásra készteti az embereket

A pikkelysömört gyakran összekeverik más bőrbetegséggel, vagy nem ismerik fel otthon. Pedig könnyen diagnosztizálható betegségről van szó a jellegzetes bőrtünetei alapján. "Típusos esetben a jellegzetes testtájakon (könyök, térd, deréktáj, hajas fejbőr) hámló, gyulladt foltok alakulnak ki. Ezen kívül a körmökön is jelentkezhetnek jellegzetes tünetek (pontszerű behúzódások, sárgás elszíneződés, barázdák, súlyos esetben a körömlemez megvastagodása), amelyek segítik a diagnózis felállítását. Vannak olyan esetek, amelyek valóban összetéveszthetők más bőrbetegségekkel, de gyakorlott szakorvos azért általában könnyedén megállapítja a diagnózist. Végső esetben, szükség esetén szövettani vizsgálat is végezhető" - mondja dr. Holló Péter PhD egyetemi docens, a Magyar Dermatológiai Társaság vezetőségi tagja, a Semmelweis Egyetem Bőrgyógyászati, és Bőronkológiai Klinika Psoriasis Centrumának vezetője. A pikkelysömör kialakulásáról mára már nagyon sok ismerettel rendelkeznek a szakorvosok. "A legfontosabb a genetikai hajlam, mely több gén érintettségét jelentheti. Minél több érintett közülük, annál súlyosabb a betegség lezajlása. Fennálló genetikai hajlam esetén pedig az immunrendszer közvetíti a gyulladást a szervezetben a két érintett szervrendszerbe: a bőrbe és az ízületekbe. Nagyon fontos, hogy számos egyéb betegség provokálhatja, beindíthatja a pikkelysömörös tünetek kialakulását" - folytatja a szakember.

Számos tévhit él azonban a pikkelysömörrel kapcsolatban, amelyeket nagyon fontos eloszlatni. Az egyik leggyakrabban felmerülő ilyen kérdés a betegség fertőző voltának kérdése.

A pikkelysömörben szenvedők számos más társbetegséget is tapasztalhatnak magukon. "A kísérő betegségek közül a leggyakoribbak a metabolikus szindróma összetevői: a cukorbetegség, a magas vérzsírszint, a szív- és érrendszeri megbetegedések. Mindezek azt eredményezik, hogy a súlyos pikkelysömörrel élők várható élettartama mintegy 4-5 évvel rövidebb, mint a betegségben nem érintett populációé" - magyarázza dr. Holló Péter, és kiemeli, hogy a bőrbetegség bármely életkorban kialakulhat, de alapvetően két típusát különítik el. "A fiatalkori, amely általában súlyosabb lefolyású, kifejezettebb ízületi érintettséggel jár. A felnőttkori pikkelysömör lényegesen később jelentkezik, és általában enyhébb lefolyású."

A pikkelysömör kezelésére számos lehetőség áll manapság rendelkezésre. "Ezen lehetőségek birtokában azt mondhatjuk, hogy ma a pikkelysömörös betegek túlnyomó többsége már mentessé vagy közel tünetmentessé tehető, és hosszú távon jó állapotban tartható. Enyhe esetben helyi, kenőcsös kezeléseket alkalmazunk. Kiváló hatású lehet a természetes vagy mesterséges körülmények között végzett fénykezelés is. Középsúlyos vagy súlyos betegség fennállása esetén szisztémás gyógyszerek választandóak.

mely mára a széles körben alkalmazott leghatásosabb célzott kezelésnek tekinthető." A szakorvos szerint a legfontosabb, hogy bármilyen egyéb fennálló betegséget észlelünk, azt szintén kezelni kell, hiszen ezek áttételesen provokálhatják a pikkelysömört.

Miután hazánkban is sok ember érintett a pikkelysömörben, számtalan próbálkozás volt és van ma is, melyek házilagos praktikáknak minősülnek. "A legrosszabb természetesen az, ha a beteg befelé fordul, bujkál, szégyenkezik, és emiatt nem megy el orvoshoz, és nem történik semmilyen kezelés. Számos egyéb olyan eljárás van ugyanakkor, melyek orvosilag nem elfogadhatóak vagy nem megalapozottak, és ezek a jól bevált orvosi kezelések lehetőségétől fosztják meg a pácienseket. Tévhit, pedig gyakran kerül terítékre a kérdés, hogy egységes valamilyen diétával a pikkelysömör karbantartható. Ha valakinek valami olyan bélrendszeri vagy anyagcsere-betegsége van, amit diétával kell kezelni, akkor az segíthet a pikkelysömörön is. Önmagában pikkelysömörös diéta nem létezik."