Müller Péter: Aki szeretetre vágyik, ismerőst keres

Ez a biztos jel! Hogy nem érzem magam egyedül! Sokan szerethetnek, barátok, barátnők, rokonok, bárki, ha nem oldják a magányomat, ha nem élem át azt a ritka érzést, hogy végre nem vagyok egyedül, nem kell félnem, nem kell várnom, nem kell fáznom, mert itt van velem, még akkor is, ha nem szól hozzám, ha csak mögöttem áll, vagy akár a másik szobában – ha ezt nem érzem, akkor az nem szeretet.

És ez csak akkor oldódik, ha rátalál arra, akit keres.
Akit ismer – még akkor is, ha életében először látja.
Nemcsak szerelemről beszélek.
Igazi barátságnál is lehet így.
„Ne menj, maradj még!" mondom, s így is gondolom.
Vele repül az idő. Észre sem veszem. Mert „ismerős". Másnál pedig lopva az órámra pillantok – mert „nem ismerős".

És ezen nem lehet változtatni.