Így gyógyítottak a középkorban

A középkorban gyakori volt, hogy mindenféle tudás nélkül sokan kezdtek gyógyfüvekkel kísérletezni, és ezzel utazó gyógyítóként járták a vidéket. Természetesen nem a gyógynövények és főzetek felhasználásával volt a gond, hanem azzal, hogy ezeknek a csalóknak semmilyen tudások nem volt meg ahhoz, hogy tisztában legyenek azzal, melyik növény, milyen kórral nyújthat segítséget.

A középkori orvoslása jellemző volt, hogy az emberek betegségeit három csoportba sorolták. Az egyik ilyen volt az öregedéssel járó betegségek, a másik azok a nyavalyák voltak, melyek hajlam miatt jelentek meg a szervezetben és végül ott voltak a szervezet egyensúlyának felbomlásából származó betegségek.

akik a pécsváradi kolostor személyzetéhez például már 4 betegápolót és 6 fürdőszolgát is rendeltek. IV. Béla támogatott minden kórházzal kapcsolatos kezdeményezést, ami azt jelentette, hogy birtokokat, fürdőt adományozott nekik. Így hazánkban az első orvosok (akik, akár sebészi beavatkozásokat is végezhettek néhány évig) a szerzetes közül kerültek ki.

Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy arról a korról beszélünk, amikor az emberek még büszkék is voltak rá, hogy 6-8 napig nem mostak kezet, és kerültek a szappan használatát. Ezek a higiéniás körülmények pedig melegágyai voltak a különböző betegségeknek, melyekre az akkori orvosok nem tudták a gyógymódokat.

• Korabeli feljegyzésekből derült ki, hogy az 1500-as években egy orvos jégben lehűtött zöldséglevelekből készült főzettel próbálta meg gyógyítani a tüdőgyulladásban szenvedőket.
• Gyakran javasolták azt a szegényebb embereknek, hogy a nyílt sebeikre tegyenek pókhálót. Természetesen ezek kicsit sem segítették a gyógyulást, inkább az elfertőződést.
• Pszichés problémák, stressz okozta álmatlanság már a középkorban is volt. Akkoriban az orvosok azt tanácsolták, hogy a beteg békaolajjal kenje be a mellkasát, az segít majd neki a pihenésben.
• Középkorban a szülést csakis bába vezethette le, ugyanakkor a paporvosok lelki áldást adhattak a szülő nőnek.
• Ebben az időszakban nem a pirulákat kapkodták be az emberek, ha fájt a fejük. Ilyen esetekre a tormaolaj használatát ajánlották a gyógyítók.
• Régen sem volt egyértelmű az embereknek, hogy hogyan gyógyítsák az égési sérüléseket. A nép gyógymódban azt tanácsolták, hogy égésre, valamint forrázott sebre ricaolajat, vagy tojássárgáját kenjenek.