Pilát Gábor: "Amint nem tudja biztosítani a jó társaságot, a kielégítő nemi életet és az érzelmi szükségleteket, meginog"

A feleség egykor a gyermekek nevelésével, a betegek és idősek ápolásával, a háztartás
vezetésével látta el a legszükségesebb teendőket, sőt mindemellett kenyeret, sajtot és ruhát
állított elő. Eközben a férj élelemszerző, védelmező és pénzkereső funkciót töltött be. Mindezt
azonban a kórházak, a gyárak, a közlekedés, az iskolák jelentősen felülírták, hiszen az
életfenntartás szempontjából a házasság mára már nem feltétlenül létszükséglet.

A kapcsolat elején a szerelmesek szinte minden hibát elnéznek egymásnak, mivel az egész
sokkal többet ér, mint a részei, viszont amikor elmúlik a szerelem, hajlamosak a legkisebb
testi és lelki furcsaságot is elviselhetetlennek megélni, és sokan azonnal szerető után néznek.
Praktikusan fiatalabb után, abban a reményben, hogy az ifjúságból is ragad rájuk valami, és jó
esetben nem a baráti körből. Valamikor ugyan elhangzott a „jóban-rosszban" ígérete, de jó
néhány év után már senki nem firtatja alaposabban, hogy mit jelent az a bizonyos „rossz".

A legjobb talán az lenne, ha a szerelmesek a házasság megkötésével egy különleges
barátságot is kötnének, ami nem egy alkalmi választás, amely alkalmi változásoknak van
kitéve, és amiben nincs benne a házasság egyenlő börtön gondolata, amiből egyetlen kiút a
halál. Viszont benne van a tisztelet, a megbecsülés és az őszinte szó.