Pilát Gábor: A gyávaság az igazi bűn

"...pedig a kapcsolat elején nem mutatott hajlamot a kicsapongásra, a hazugságra és a passzivitásra" – kezdetű gondolatsor remek megfigyelés lehet, azonban legalább annyira nem mutat megoldást a kialakult helyzetre, mint a tétlen várakozás. Mint ahogyan az sem, amikor a ki nem mondott, hallgatólagos beleegyezésükkel várják egy kívülről érkező új szerelemtől a robbanást, vagy esetleg azt, hogy a gyerekek serdülőkori ráébredése a szülők boldogtalanságára és gyarlóságaira, már nyílt lázadássá fajuljon.

A „Soha nem tudnám elhagyni a gyermekeimet és a családomat" elgondolás mind erkölcsi, mind etikai értelemben is példamutató magatartás, de amikor se szívvel, se lélekkel nem vagy már jelen, értelmezhetetlenné teszi azt.