Müller Péter: Bölcs ember számára nincs megrázóbb, részegítőbb és felszabadítóbb pillanat, mint..."

Végre szabad vagyok! Végre repülhetek! Végre nem köt az „eszmém", mert kiderül, hogy csak a rögeszme volt. Valamennyien hazaszálló vándormadarak vagyunk. A lenti táj változik, a föld más, a felhők jönnek-mennek, alattunk országok, hegyek, mezők, erdők, tengerek maradnak el – végleges otthonunk nincs, sehol sincs, s ha valahol leszállunk, ott csak vendégek vagyunk, átutazók, mert tovább kell szállni.

Az emberi eszmélés mindig új és új világokat fedez fel, de sokáig nem időzhet benne, mert vonzza a nem ismert célja. Egyetlen, világokon átívelő gondolatunk van, ami nem változik.

Az egyetlen érzés és egyetlen gondolat, amit születésünktől a halálunkig, sőt még az után is őriznünk kell, hogy vannak társaink. Akkor is, ha nem látjuk őket a sűrű ködben. A SZERETET az egyetlen világnézet, ami nem változik.