Zente anyukája szívszorító vallomást tett közzé: "Sosem sírok! Én nem! Én max könnyezem..."

2020.03.06.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Már négy hónapja, hogy beadták a 700 milliós gyógyszert a gerincvelői izomsorvadásban szenvedő Zentének.

A kisfiú édesanyja a gyógyszer beadása óta rendszeresen osztja meg a követőkkel, hogyan fejlődik a Zente, ezúttal azonban nem róla, hanem saját érzéseiről írt egy megható posztban.

"Sosem sírok! Én nem! Én max könnyezem...Ma reggel mosogatás közben, mintha 4 hónapos amnézia után ebrednék, valahogy az elmúlt hónapok eseményeinek képei villantak be gyors egymásutánban.
Leginkább egy, ami most is a szemem előtt lebeg.

Amikor Zente ül a kórházi ágyon ártatlan, mit sem sejtő arccal és közben áramlik bele a 700 milliós infúzió. 700 milliós baba lett.

Igen, ez a tudtam csak nem sejtettem kategória. (remélem sokan ismeritek honnan idézek) Tudatában vagyok és voltam is mindennek, nagyon is, csak érzelmileg valahogy most érte utol egymást az ész meg a szív. Biztosan van erre vmi pszichológiai szakkifejezés. Én igazából ezt annak tudom be, hogy nem volt idő menet közben erre. Nagyon "észnél" kellett lennem mindvégig, csinálni mindent ahogy kell, figyelni Zentére, mivel itt a kezelés utáni hónapok voltak az izgalmas hónapok!
Festjük épp a házat, de mivel benne is lakunk szobánként haladunk... Képzelhetitek. Óriási a felfordulás! (hülye család, nem bírja a nyugit, mindig csinálni kell valamit :D)

Tegnap kész lett az első szoba. Pakoltunk, szereltük össze az ágyat. Zente körülöttünk kerekezett.

Azt vettük észre, hogy már minden egyes szavukat ismétli. "csavarhúzó, ecset, tipli" Kerdezgeti : "mit csinálsz?" Mindezt jókedvvel, energikusan. Mondtam is Atinak, hogy nézd milyen energiával teli ez a kisfiú! Annyira jó, hogy belevágtunk ebbe az egészbe!

Amikor másfél éves lett akkor írtam az első, génterápiára gyűjtést indító posztot. Tudtam, hogy nem lesz nekünk ősz sem tél! Így is lett. Kettőt pislogtam és már március van itt a tavasz és itt van nekem egy csacsogó, kacagó két éves kismanó!

Az anyuka a megható poszt végén megígérte hogy ezentúl is beszámol minden fontos dologról, de most szeretnének visszarázódni a mindennapos fejlesztések, tornák rendjébe, és élvezni a közelgő tavaszt.