Vigyázz! Ez a veszély fenyeget, ha cukorbetegséggel küzdesz

A cukorbetegség a szénhidrát-anyagcsere betegsége, legjellemzőbb és legegyértelműbb tünete, hogy megemelkedik a vércukorszint. A betegség akkor alakul ki, ha a szervezetben megszűnik vagy csökken az inzulintermelés, illetve ha az inzulin nem működik megfelelő hatékonysággal. Alapvetően két típusa van: az egyik az 1-es, a másik a 2-es típus. Mit kell tudni ezekről?

Az 1-es típusú cukorbetegség inkább a gyermekeket és a tinédzsereket érinti, de fiatal felnőtteknél is megjelenhet, és az egész életen át tart. Az 1-es típusú diabéteszesek úgynevezett inzulinhiányos betegek, náluk sokkal gyakrabban fordulnak elő súlyosabb tünetek, mint a 2-es típusnál. Ha nem kapnak időben inzulint, nagyon gyorsan rossz állapotba, akár kómába is kerülhetnek. Az 1-es típusnak két fajtája van: az egyik az autoimmun, a másik az úgynevezett idiopátiás, azaz ismeretlen eredetű. Az előbbi a gyakoribb, a betegség elején a vérből ki lehet mutatni a betegségért felelős antitesteket. Az 1-es típusú cukorbetegek jellemzően életük végéig inzulinra szorulnak, ez alól egyedül akkor mentesülnek, ha van mód hasnyálmirigy-transzplantációra.

Az 1-es típusú cukorbetegség esetében a beteg sokat iszik, gyakran és sokat vizel, emellett fogyni kezd, pedig sokat eszik. Ez azért van így, mert a szervezete nem tudja hasznosítani a szénhidrátot. Az ilyen figyelmeztető jeleknél orvoshoz kell fordulni.

A 2-es típusú cukorbetegség általában idősebb korban alakul ki, főleg elhízottaknál, illetve nem túlsúlyos, de inzulinrezisztens felnőtteknél. Felismerése idején inzulinkezelésre rendszerint még nincs szükség, első körben elég az életmódváltás, elegendő a diétára és testsúlyra, a testmozgásra való odafigyelés. Emellett metformin hatóanyagú gyógyszerek adása is szóba jöhet. Ha az életmódváltás és kezelés hatására a testsúly jelentős mértékben csökken, a 2-es típusú cukorbetegség vissza is fejlődhet egy korábbi pre-diabétesz stádiumba.

A 2-es típusú cukorbetegséget gyakran csak akkor veszik észre, amikor már kialakultak a szövődményei. Kiszűrheti a szemorvos, vagy valamilyen egészen mást célzó vérvétel során is kiderülhet, hogy a vércukorral is baj van. A normál, éhgyomorra mért vércukorszint határértéke 6 mmol/l.

A cukorbetegség leggyakoribb szövődményei közé tartoznak a szív- és érrendszeri problémák, illetve a látásromlás is. A látás fokozatos, fájdalommentes romlása szürkehályog betegségre utalhat.

Szürkehályognak a szemlencsében kialakuló homályosságot nevezik, amely miatt a szembe egyre kevesebb fény jut, a látás pedig gyengül. A szemlencse normál esetben tiszta, átlátszó anyaga megváltozik, leggyakrabban az időskor következtében, de kialakulhat azonban másodlagosan is, valamilyen betegség, vagy a szemet ért trauma (sugárzás, tompa ütés, perforációt okozó sérülés) miatt is. A kezeletlenül hagyott szürkehályog egyre nagyobb látásromlást, végül pedig vakságot okoz, de sebészeti műtéttel gyógyítható. Bizonyos betegségek hajlamosítanak a szürkehályog kialakulására, ilyen például cukorbetegség.

A cukorbetegeknek ajánlott évente szemészeti szűrővizsgálaton megjelenniük. Megfelelő műszerekkel ugyanis a szakemberek már akkor érzékelhetik a szürkehályog első jeleit, amikor a beteg még nem tapasztal semmilyen tünetet.

Terhesség esetén szintén célszerű a cukorbeteg kismamának szemészhez fordulnia (ha lehetséges, még az első trimeszterben). Fontos a vércukorszint és a vérnyomás optimális értékének beállítása, megőrzése és folyamatos ellenőrzése.