A szép külsőért meg kell szenvedni: kegyetlen afrikai testmódosítások a szépség nevében

Az ajaktányér, mely azt szimbolizálja, hogy egy lány készen áll a házasságra

Az ajaktányérokat túlnyomórészt az etióp törzsek viselik, de a régészek szerint Szudánban, Dél-Amerikában és Ecuadorban is használták a nők, hogy szebbnek tűnjenek. Ha egy lány eléri a 15-16 éves kort, akkor az egyik női törzstag felvágja az alsó ajkát és egy kisebb fatányért helyez a lyukba. Az idő múlásával egyre jobban tágul a lyuk és egyre nagyobb lemezek kerülnek a nők alsó ajkába. Sok verzió létezik azzal kapcsolatban, hogyan indult az ajaklemezek hagyománya. Az egyik általános vélekedés szerint azért kezdődött, mert egyes etiópiai törzsek férfitagjai azt akarták, hogy a nők érdektelennek tűnjenek az idegen férfiak számára a rabszolgaság idején, ezért elcsúfították az asszonyokat. Ez annyira jól sikerült, hogy a hagyomány a mai napig fennmaradt. Bár a kívülállók számára az ajaklemez használata csonkításnak tűnik, de a törzstagok ma már önkifejezésnek és művészetnek tekintik.

Az ajaklemezek általában fából vagy agyagból készülnek, és körülbelül 4-5 centiméteresek. A megfelelő ajaklemez illeszkedéséhez kettő-négy fogat távolítanak el a szájból. Az ajaktányérokat általában a serdülőkorból a női korba való átmenet rítusának tekintik. A hagyomány szerint az ajaklemez azt bizonyítja, hogy a lány készen áll a házasságra. Ezenkívül a lemez mérete meghatározza a nő szépségét is, ugyanis ez jelképezi erejét és önbecsülését, továbbá a bátorság és a kitartás jeleként is értékelik. A bizarr hagyomány természetesen nem a legkényelmesebb a nők számára. A kezdeti szakaszban nagyon fájdalmas az alsó ajak felvágása, ráadásul fennáll a fertőzések veszélye is. Az evés, ivás, alvás sem könnyű ezeknek a nőknek, ugyanis állandóan ki-be kell rakni az ajaklemezeket.

Manapság a fiatal lányok már eldönthetik, hogy vállalják-e ezt a fájdalmas hagyományt, de aki nemet mond, azt hajlamosak lustának és engedetlennek tartani, akinek így alacsonyabb lesz az ára menyasszonyként is.

A nyakhosszabbító nyakgyűrű, mely a szépséget és a hűséget szimbolizálja

A nyakgyűrű Afrikában és Ázsiában évezredek óta az ősi kultúra része. Leginkább a nyakon hordják őket, de a dél-afrikai Ndebele törzs tagjai a lábukon és a karjukon is viselték a rézből és sárgarézből készült gyűrűket. A tudósok máig találgatják, miért indult el a nyakgyűrűk hagyománya. Egyesek szerint azért kezdték el viselni őket, hogy a mianmari törzs megvédje magát a tigristámadásoktól, mivel a tigrisek végighúzták erős karmaikat az áldozataik torkán. Egy másik elmélet szerint viszont azért rakták a gyűrűket a nők nyakára, hogy elcsúfítsák őket és ezáltal csökkentsék annak az esélyét, hogy a szomszédos törzsek férfitagjai elrabolják őket.

Ez mára azonban már megváltozott, hisz manapság a nyakgyűrűk a szépséget szimbolizálják. Érdekesség, hogy a gyűrűk a közhiedelemmel ellentétben nem hosszabbítják meg a nyakat, csupán a gallércsontot és a bordákat nyomják lefelé, így a nyak hosszabbnak tűnik. Ennek azonban az a mellékhatása, hogy meggyengülnek a nyaki izmok. Egyes kultúrákban a gyűrűk a jólétet és a magas társadalmi státuszt jelzik, míg más törzseknél a gyűrűk a feleség és férje közötti hűség szimbólumai.

Hegtetoválás, mely a bátorságot és a rátermettséget szimbolizálja

A hegtetoválás hagyománya onnan ered, hogy az Afrikában élő törzsek szerették volna bőrüket tetoválásokkal díszíteni, de bőrük erős pigmentáltsága ezt nem tette lehetővé. Így drasztikusabb módszerhez folyamodtak, bemetszésekkel, hegekkel díszítették testüket. Mivel a művelet erős fájdalommal jár, ezért a hegtetoválás az afrikai népcsoportoknál a bátorságot és a rátermettséget is szimbolizálja.

A művelet során a bőrön kisebb metszéseket ejtenek, s az előre felrajzolt területről szó szerint lenyúzzák a hámréteget. A sebekbe még hamut is dörzsölnek, hogy a gyógyulás után minél inkább láthatóvá váljanak a sötét bőrön. A domború, púpos sebek egy mintát alkotnak, melyet általában a szülők választanak ki a törzs ősi jeltárából. A hegtetoválásnak azonban megvannak a veszélyei: mivel fertőtlenítés nélkül használják ugyanazt a pengét több alanynál is, így nagy a hepatitis, a vérfertőzés és az AIDS veszélye. Ráadásul a törzsi hagyományokat nem mindenhol nézik jó szemmel, és az iskoláskorú gyermekeket hátrányos megkülönböztetés érheti emiatt.