Vajon hogyan szexelhet egy kerekesszékes? - A mikroagresszió mindenkit érint: te felismered?

A mikroagresszió olyan kijelentés, szóhasználat, vagy esetleg cselekedet, mely nem ártó szándékú, de olyan előítéletet tartalmaz, mely által agressziónak, sértésnek minősül – írja a Wikipedia releváns szócikke egy külföldi anyagra hivatkozva.

Mikroagressziónak minősül, ha egy ázsiai vagy afro-amerikai embertől megkérdezzük, hol született, hangod adunk annak, hogy milyen jól beszéli a nyelvet, mindezzel ugyanis azt feltételezzük, hogy idegen, hogy nem az adott ország teljes jogú polgára, hiszen más a bőrszíne. Ezek a megjegyzések, kérdések általában nem tudatosak, és kimondójuk nem is szánja sértésnek vagy bántásnak, mégis rasszista, diszkriminatív felhangot tartalmaz.

A mikroagresszió bármilyen kisebbséget érinthet: lehet szó faji vagy etnikai hovatartozásról, fogyatékosságról vagy egészségi állapotról, nemi identitásról, szexuális irányultságról, vallásról, de akár társadalmi pozíciónk, a munkahelyi hierarchiában betöltött helyünk, életkorunk vagy anyagi helyzetünk miatt is érthet minket burkolt támadás.

Elejtett megjegyzések, becenevek és poénok is lehetnek sértőek, még akkor is, ha az, aki kimondja, nem tudatosan cselekszik. Mégis, talán mindannyian tapasztaltuk már, hogy azt érzékeltették velünk, nem vagyunk egyenértékűek, egyenlőek a többiekkel, mi kevesebbet érünk. Legyen szó a családi közegről, párkapcsolatról, iskolai osztályról vagy munkahelyi kollektíváról, minden szituációban előfordulhat, hogy mikroagresszió áldozatai leszünk.

Mivel a mikroagresszió sokszor nem kézzelfogható, és nehezen is azonosítható, az elszenvedője egyszerűen csak azt érzi, hogy kívülálló, hogy a csapat, amelynek részese akar lenni, nem fogadja be, de sokszor még ennyire sem tudatosítható a probléma. Az áldozat csak rosszul érzi magát az iskolában, a munkahelyen vagy a családi összejöveteleken, szeretne minél hamarabb otthon lenni, vagy el sem menni ezekre a helyekre.

A mikroagresszív támadások összeadódnak és hosszú távon komoly mentális betegségek kialakulásához vezetnek. Ilyen például a depresszió és a szorongás, emellett csökkenhet az önbecsülés, nőhet az önbizalomhiány. Mindez kihathat az iskolai vagy munkahelyi teljesítményre.

Ezeket a mikrotámadásokat azért is nehéz azonosítani, mert sokszor viccnek, sőt néha bóknak szánják a megjegyzéseket. Egyesek megkérdőjelezik a mikroagresszió létezését és az emberek túlérzékenységével magyarázzák, hogy "ma már semmit sem lehet mondani vagy kérdezni".

A mikroagresszió azonban függ attól is, milyen kontextusban hangzik el, ugyanis ha egy kisgyereket becézünk, abban semmi helytelen nincs, de ha valaki egy nála idősebbet, akár hierarchiában alatta állót becéz, akkor egyesek számára ez már sértő, lealacsonyító lehet. Ugyancsak bántónak hathat, ha viccből fésűt adunk egy kopasz(odó) kollégának, ha egy beszédhibás embert állandóan, türelmetlenül félbeszakítunk, vagy egy prezentáció, előadás során a kollégák nem figyelnek oda munkatársukra, látványosan unják magukat vagy szándékosan beszélni kezdenek közben.

Mit tehetünk a mikroagresszió ellen?

Elszenvedőként sajnos keveset, ugyanis már felismerni is nehéz, pontosan miért érezzük rosszul magunkat egy helyzetben, egy társaságban. Bármilyen nehézséggel is állunk szemben, próbáljunk beszélni róla szeretteinknek, családtagjainknak, vagy ha szükséges, keressünk fel egy szakembert, aki megfelelő tanácsokkal lát el minket.

Ha észrevesszük, hogy a kollégáink, barátaink vagy osztálytársaink tiszteletlenek egymással, lealacsonyítóan bánnak és beszélnek valakivel, kirekesztik, burkoltan vagy nyíltan bántalmazzák, lépjünk fel az érdekében. Sokszor azok tehetnek a legtöbbet az áldozatokért, akik a közvetlen közelében vannak, akik szemtanúi a mikroagresszív támadásoknak.

Forrás: Healthline