Óceánjáró óriások 2025-ben - Úszó városok vagy felesleges luxus?

Túl a határokon: a „nagyobb mindig jobb” logikája

A Royal Caribbean zászlóshajója, az Icon of the Seas 248 663 tonnát nyom, és 2025-ben érkezik a még nagyobb testvére, a Star of the Seas. Ezek a hajók nem csupán közlekedési eszközök: saját városrészeket, vízicsúszdákat, jégpályát, függesztett végtelen medencét kínálnak. Egy családi lakosztályban akár saját csúszdán is lecsúszhatunk a nappaliba.

A Disney sem marad le: az Adventure nevű hajójuk 208 000 tonnával a valaha volt legnagyobb Disney-óceánjáró lesz, Ázsiából indulva. Egy tengeri hullámvasút és Marvel-stúdió is helyet kap rajta, no meg persze a kihagyhatatlan Disney-varázs. Az MSC World America és a Princess Cruises Star Princess szintén 200 000 tonna körüli óriásokkal erősítik meg a trendet, míg a TUI Mein Schiff Relax „csak” 160 000 tonnás, de a pihenésre és jóllétre fókuszál.

Mérnöki csoda az óceánjáró – de milyen áron?

A hajógyártók szerint nincs felső határ: ha kell, még nagyobb hajókat is képesek megépíteni. Technikailag a manőverezhetőséget erősebb meghajtással kompenzálják, a hajók mérete tehát tovább nőhet. Azonban a dokkolás, a karbantartás és a megfelelő kikötők megtalálása már most is kihívás. A legnagyobb hajók gyakran nem tudnak kikötni, utasaikat vízitaxikkal szállítják partra.

Nem beszélve a környezeti terhelésről. Bár az új hajók LNG-meghajtással működnek – amit „zöldebb” megoldásként kommunikálnak – a valóság árnyaltabb. Az LNG ugyan csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, de más, súlyosabb környezeti hatásokat okozhat. A Világgazdasági Fórum szerint ez csupán „áthidaló üzemanyag”, nem hosszú távú megoldás.

Túl sok a tömeg?

A COVID-járvány után megváltoztak az utazók igényei. Egyre többen tartanak az óriási tömegtől, az idegenekkel való szoros együttléttől. A légi közlekedés már reagált: a kétszintes, több száz férőhelyes óriásgépek fokozatosan tűnnek el a flottákból. Hasonló kérdések merülnek fel a tengerjáró hajók piacán is: kell-e nekünk egy 6000 fős úszó város? Vagy inkább a kisebb, intimebb luxushajóké a jövő?

A kikötővárosok is egyre gyakrabban korlátozzák a hatalmas hajók fogadását. Velence már betiltotta a nagy óceánjárók belvárosi kikötését, Santorini pedig csúcsidőben nem enged be egyszerre több ezer turistát. Az ökológiai lábnyom, a helyi lakosság terhelése és a turizmus fenntarthatósága is egyre nagyobb hangsúlyt kap.

A marketing varázsa: vágyálom vagy valós igény?

Miközben a hajótársaságok versengenek a nagyobb és látványosabb fedélzeti élményekért, felmerül a kérdés: valóban ez a jövő útja? A fedélzeti hullámvasút, a felfüggesztett medence vagy épp a víz feletti hintapark mind lenyűgöző, de mennyire szól valódi igényekről, és mennyire csak a figyelem felkeltéséről?

Az utasok számára a luxus, a kényelem és a különleges élmények valóban vonzóak. De a pandémia után sokan inkább a személyre szabott, nyugodtabb, kisebb léptékű utazásokat keresik. Kérdés, hogy a „nagyobb, drágább, látványosabb” filozófia fenntartható-e a következő években.

Úszó városok – csodálni vagy megkérdőjelezni?

A technológiai bravúr, amit ezek az óceánjárók képviselnek, vitathatatlan. Mégis érdemes elgondolkodni, hogy az emberek valóban a tenger nyílt vizén szeretnének-e egy bevásárlóközpontban, hullámvasúton vagy víziparkban tölteni egy nyaralást – vagy inkább az óceán csendje, a kis kikötők felfedezése és a helyi kultúrák megismerése az, amit keresnek.

Ahogy a repülőgépek esetében sem az óriásgépek lettek a jövő nyertesei, úgy a tengerjáró hajóknál is elképzelhető, hogy a következő évtizedek nem a „mindenáron nagyobb” irányba vezetnek. De 2025-ben még biztosan lesz helyük ezeknek a vízi gigászoknak. A kérdés csak az: meddig marad ez a trend?