3 jel, hogy a kiégés szélén állsz, nem pedig lusta vagy

A modern életvitelünk gyakran sodor minket olyan állapotba, amikor semmihez sincs kedvünk, minden fárasztónak tűnik, és a legegyszerűbb feladatok is megterhelőek. Ilyenkor sokan hajlamosak azt gondolni, hogy csak a lustaság lett úrrá rajtuk, pedig nem biztos, hogy erről van szó. A kiégés, vagyis a burnout nem csak azokat érinti, akik vezető beosztásban dolgoznak heti hetven órát. Elérheti a diákokat, a kismamákat, az otthon dolgozókat és azokat is, akik látszólag nem végeznek különösen stresszes munkát. A kiégés alattomos, lassan alakul ki, és mire észrevesszük, már egy mélyebb lelki kimerültségben találjuk magunkat, ahonnan nehéz visszatalálni a régi önmagunkhoz.

Honnan tudhatod, hogy ez kiégés nem lustaság? 

Az egyik legárulkodóbb jele a kiégésnek, hogy az ember nem a feladatoktól fárad el, hanem már a gondolattól is, hogy bármit tennie kellene. Ha régebben örömmel végeztél dolgokat, most pedig csak halogatod őket, az nem feltétlenül lustaság. A kiégés ugyanis olyan mértékű mentális fáradtságot okoz, hogy már a legegyszerűbb döntések is túl soknak tűnnek. Például azt érzed, hogy meg kellene válaszolnod egy e-mailt, de órákig bámulod a képernyőt, és képtelen vagy leírni egy mondatot. Vagy ott állsz a konyhában, és nem tudod eldönteni, mit egyél. Ilyenkor nem a feladat a nehéz, hanem az, hogy úgy érzed, nincs benned semmi energia hozzá. A tested talán működik, de az elméd egyfajta tompa ködben lebeg, és bár tudod, mit kéne tenni, egyszerűen nem megy.

A második jel, hogy állandó bűntudatot érzel a pihenés miatt, mégsem tudod összeszedni magad. Lustaságról akkor beszélhetnénk, ha tudatosan és könnyedén választod a semmittevést. A kiégett ember viszont folyamatosan küzd saját magával, újra és újra megpróbálja rávenni magát a feladatokra, de mindig elakad félúton. A pihenés sem nyújt igazi feltöltődést, hiszen közben is azon gyötrődsz, hogy nem vagy elég hasznos. Ez a bűntudat hosszú távon önbizalom romboló hatású, és még mélyebbre sodor a kimerültségbe. Itt már nem arról van szó, hogy nincs kedved mosogatni vagy dolgozni, hanem arról, hogy belül már semmi nem motivál, és bár szeretnél változtatni, nem tudod, honnan indulj el.

Mikor már semmi nem segít

A harmadik, talán legfontosabb jel, hogy már nem leled örömöd abban, ami régen feltöltött. Ha a hobbid, a barátaid, a kedvenc sorozatod vagy az olvasás már nem tud kikapcsolni, sőt, csak még jobban idegesít, az szinte biztosan a kiégés jele. A lelki kimerültség ugyanis azt is elvonja tőlünk, ami addig stabil támasz volt. Ilyenkor gyakori a visszahúzódás, a társas kapcsolatok kerülése, vagy az, hogy egyszerűen csak apátiába zuhanunk. Ha minden napod egyformán üresnek és értelmetlennek tűnik, az nem lustaság, hanem egy segélykiáltás, amit komolyan kell venni.