2025.12.17.
A mióma a méh izomfalából kiinduló, jóindulatú daganat, amely sok nő életében okoz kellemetlen tüneteket. Bár nem rosszindulatú elváltozásról van szó, a méretétől, elhelyezkedésétől és a panaszok súlyosságától függően komoly életminőség-romlást okozhat. A szakértők szerint a mióma kezelése mindig egyéni mérlegelést igényel, és nem minden esetben szükséges műtét.
A mióma a hormonok – főként az ösztrogén és a progeszteron – hatására nő, ezért leggyakrabban fogamzóképes korban fordul elő. Egyes nők tünetmentesek, másoknál jelentős panaszokat okoz: erős menstruációs vérzést, kismedencei nyomást, gyakori vizelési ingert vagy fájdalmat. A miómák mérete az egészen aprótól a többkilós nagyságig terjedhet, és előfordulhat egyetlen göbként vagy többes formában is.
Forrás: Shutterstock
Hogyan alakul ki a mióma és milyen tünetek utalhatnak rá?
A szakértők szerint a mióma kialakulásának pontos oka nem ismert, de a hormonális egyensúly, a genetikai hajlam és az életmód egyaránt szerepet játszhatnak. Nagyobb eséllyel jelenik meg azoknál, akiknek a családjában már előfordult, illetve túlsúly, ösztrogéndominancia vagy késői gyermekvállalás esetén. A tünetek a mióma helyétől függenek. A méh üregébe domborodó – úgynevezett submucosus – miómák gyakran okoznak erős menstruációs vérzést, amely vérszegénységet is eredményezhet. A méh falában vagy külső felszínén elhelyezkedő göbök inkább nyomásérzést, haspuffadást, deréktáji fájdalmat, illetve gyakori vizelést okoznak, ha a hólyagot nyomják. Egyes esetekben a mióma növekedése gyorsabb lehet, amit hormonális változások – például terhesség – is befolyásolhatnak. Menopauza után azonban a legtöbb mióma visszafejlődik, mivel csökken az ösztrogénszint.
Felszívódhat-e a mióma és mikor elegendő a megfigyelés?
A kisebb, tüneteket nem okozó miómák esetében gyakran elegendő a rendszeres nőgyógyászati ellenőrzés. A szakértők szerint ezek a göbök sokszor stabil méretűek maradnak, vagy lassan növekednek. Menopauza közeledtével a miómák többsége kisebbedik vagy részben felszívódik, mivel hormonális környezetük megváltozik. Bizonyos gyógyszeres kezelések – például hormonszabályozók vagy méhnyálkahártyát elvékonyító készítmények – átmenetileg csökkenthetik a mióma méretét, de a hatás nem mindig tartós. A szakértők kiemelik, hogy a „teljes felszívódás” ritkább fiatalabb korban, de a méret csökkenése gyakori jelenség. Ezen felül a megfelelő életmód és az odafigyelés is segíthet a mióma leküzdésében.
Megfigyelés javasolt, ha:
- a mióma kicsi és nem okoz panaszt,
- a páciens közeledik a menopauzához,
- nincs meddőségi probléma,
- a növekedés lassú vagy megállt.
Mikor indokolt a műtét mióma esetén és milyen beavatkozások léteznek?
A műtét szükségességét minden esetben a tünetek és a mióma elhelyezkedése határozza meg. Akkor javasolt operáció, ha:
- a vérzés annyira erős, hogy vérszegénységet okoz,
- a mióma fájdalmat, nyomási tüneteket vagy vizelési panaszokat vált ki
- meddőséget vagy vetélést okoz,
- a göb gyors növekedést mutat,
- a méret jelentősen torzítja a méh szerkezetét.
A műtéti lehetőségek
Miómaeltávolítás (myomectomia): a méh megőrzésével távolítják el a göböt, hasi, laparoscopos vagy hysteroscopos úton. Gyermekvállalást tervező nőknél ez az elsődleges választás.
Méhartéria-embolizáció: minimálisan invazív eljárás, amely során elzárják a miómát tápláló ereket, így a göb fokozatosan zsugorodik.
Méheltávolítás (hysterectomia): végső megoldás olyan esetekben, amikor súlyos tünetek vagy több, nagy mióma áll fenn, és nem tervezett további gyermekvállalás.
A szakértők szerint fontos hangsúlyozni, hogy a mióma jóindulatú elváltozás, és rendkívül ritkán alakul át rosszindulatú daganattá. A műtét célja nem emiatt, hanem a tünetek enyhítése és az életminőség javítása.
A mióma gyakori és többnyire jóindulatú elváltozás, amely nőnként eltérő tüneteket okozhat. Nem minden esetben igényel műtétet: sok mióma tünetmentesen is megmaradhat vagy menopauza után természetes módon visszafejlődhet. Műtét akkor válik szükségessé, ha a mióma komoly vérzést, fájdalmat, nyomási problémákat vagy meddőséget okoz. A korai diagnózis és a rendszeres ellenőrzés segít abban, hogy a kezelés mindig az egyéni állapothoz igazodjon.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
