Már a zsűri előtti első bemutatkozáson kiderült, hogy Erika érzései nagyon mélyről jöttek, tiszta szívből énekelt. A dal édesapja emlékének szólt, akit nemrég elvesztett.

 

Nem csak a szívében őrzi örökre édesapja emlékét a fiatal tanulólány, a teste is a rendkívüli kötődésről árulkodik édesanyja és halott édesapja iránt. Lábfejére megható szavakat tetováltatott.  

Forrás: Tv2 EVA/Eva

Az egyik lábamon „anya szeretlek” áll angolul, a másikon pedig „apa szeretlek”. Az elsőt édesanyám születésnapjára varrattam magamra, a másodikat pedig amikor apa hazajött a kórházból és tudtuk, hogy nagyon beteg. Pár nap telt csak el a két tetoválás között, annyira közel volt egymáshoz a két esemény. Édesapán annyira meghatódott a szeretetemnek ezen megnyilvánulásától, hogy könnyezni kezdett. Sohasem felejtem el azt a pillanatot, és hogy tovább tudjak menni az utamon, a csuklómra azt írattam, hogy „maradj erős” – árulta el titkait Erika, akinek édesapjával akkor lett nagyon szoros a kapcsolata, amikor kiderült, hogy gyógyíthatatlan beteg.

Forrás: Tv2 EVA/Eva

„Előtte nem sikerült soha közös nevezőre jutnunk, ahhoz túl egyformák voltunk, egyikünk sem engedett.   Soha nem gondoltam, hogy megbetegedhet, terminátornak hívtam, akit semmi nem tud ledönteni a lábáról.  Soha nem volt lázas sem, hirtelen támadta meg a betegség, amihez nem állt negatívan, az utolsó pillanatig küzdött, nem adta fel”- emlékezett vissza az oroszlányi gimnazista, akinek tekintetében a mai napig bujkál némi szomorúság.

„Tudta, hogy szeretnék jelentkezni valamelyik tehetségkutatóba, biztatott. Amikor először kerültem a zsűri elé, akkor neki énekeltem. A vasárnapi dalom a felállásról, az újrakezdésről szól, ez is szívből jön. Nekem ebben a barátom és anyukám segített. Egyáltalán nem mondhatni, hogy szomorú vagyok.  Minden dalban megpróbálom megtalálni azt az érzelmi szálat, ami a szeretteimet, az édesapámat juttatja eszembe. De ez nem azt jelenti, hogy csak szomorú dalokat énekelek, egy vidám dalban is tudok kötődést találni”