Csak úgy sugárzik az életszeretet és a vitalitás Szentpéteri Csilla zongoraművésznőből, aki 18 év után is ragaszkodik a házasságához, és bár többször is megfordult a fejében, mégsem hagyta el az országot.

Megsürgetted a fiad születését, mindent szeretsz a kezedben tartani?
1999 és 2000-es év volt életem legizgalmasabb mérföldköve, stílust váltottam és sajátos hangzású Zongorabolygómat kezdtem felépíteni, ahol a klasszikus zene találkozik a jazz, latin, rock műfajával. '99-ben született meg Kristóf. Mikor megtudtam, hogy a születésnapomon fog érkezni és az keddre esik, megijedtem. Tudtam, hogy onnan, ahol élünk, a hét első napjain bejönni a városba idegölő. Március 6-án, szombat este négyszemközt megbeszéltem a kis úrfival, hogy már nagyon szeretném a karjaimban tartani és mi lenne, ha kicsit hamarabb találkoznánk. Hihetetlen, de 7-én, vasárnap hajnal fél háromkor elindult útjára, nyugalomban érkeztünk be a városba és szülinapi ajándékként kora délután megérkezett Kristóf.

Szeretem a dolgokat a kezemben tartani, nyilván itt a szív diktált elsősorban, de a maximalizmusomat a gyerekkoromból hoztam. Szüleim válása után édesapámmal éltem, precíz mérnök ember, vezérigazgató volt. Örököltem a munkamániáját, amit néha már nehezen tolerál a férjem, s a gyerekem, szeretnének többször kirángatni a stúdióból, ahol az időm nagy részét zenéléssel töltöm.

Fotó: Margitay Klára/Life.hu

Eljutottál szakmailag a csúcsra, rengeteg koncerted van, kuriózum, amit csinálsz, hogy látod magad ebben a pillanatban?

Nagyon sok tanulni- és tennivalóm van még. Sajátos elméletem az, hogy ha a csúcson vagy, akkor onnan már nincs fejlődés, elkényelmesedik az ember és jöhet a lecsúszás. Én már megtapasztaltam síelés közben a zuhanást, a vállam is eltört, köszönöm szépen, inkább maradnék csúcsközelben. És ha mégis ott lenne milliméterekre tőlem, gyorsan feljebb tolom, nehogy elérjem. Állandóan új célokat keresek. Minden január 1-én új terveket szövök, a férjem gyakran kérdi is, miért nem lehet egyszerűen csak úgy élni, hogy ülünk a mogyorófa alatt egy jól behűtött roséval. Ő ezt a buddhista szellemiséget szeretné nmegvalósítani, de én komoly mennyiségű duracell elemmel működöm, rengeteg tervem van és az ember nem tudja, hogy mennyi idő adatott meg neki a Földön. Majd később ücsörgök.

Sokat utazol, sose gondoltál arra, hogy végleg elhagyod az országot?

Korábban sokszor, ráadásul Ausztriában van a menedzsmentem. De a szüleim itt élnek és annyi minden köt ide. Úgy érzem, hogy innen sokkal könnyebb bárhová elutazni, de Amerikából már nehezebb lenne Európában koncertezni. Inkább a férjem szeretett volna külföldön élni. 2009-ben Ausztráliában beszéltünk arról, hogy letelepedünk. Hazajöttünk után fél évig agyaltunk rajta. Nehéz időszak volt, mert nagyon vágytam vissza, izgatott egy új életforma, az ismeretlen. Aztán beláttam, hogy onnan még kenguru ugrással sem tudnék hetente hazajönni, így lemondtam róla.

A férjeddel együtt dolgozol, nem töltötök túl sok időt együtt?

A komplett Szentpéteri projektnek ő a kreatív vezetője. Kitűnő fotós, grafikus, látványtervező, így a megismerkedésünk után nem sokkal arra jutottunk, hogy együtt dolgozunk. Az első években ez izgalmas volt napi 24 órában, 18 év után néha púp vagyok a hátára. Szerencse, hogy sokat utazom. A férjem nem kísér el mindenhová, csak a nagy koncertekre, ahol ő felel a színpadi látványért. De a házasságunk nem ingott meg soha azért, mert folyton együtt vagyunk. Nyilván voltak, vannak nálunk is hullámvölgyek, de úgy érzem, mi tényleg összetartozunk! Ha fel is merül néha a különválás árnyéka, az jut eszembe, hogy van egy szép gyerekünk, és nem akarom, hogy ugyanazt átélje, amit én a szüleim válásakor.

Mit éltél át a váláskor?

A húgommal belebetegedtünk abba, hogy szétszakadt a család. Csak 13 éves voltam.  Szörnyű volt, hogy mi testvérek kéthetente találkozhattunk valamelyik szülőnél. Azt gondolom, hogy pusztán azért, mert ennyi év után kissé elfárad egy kapcsolat, nem kell rögtön kiszállni belőle. Tudom, hogy nehéz együttélni a munkaszeretetemmel, a zeneszerzés, a zenekari próbák, turnék, menedzseri feladatok, interjúk sokszor 16-18 órát követelnek. Mikor Kristóf megszületett, csökkentettem a külföldi turnék számát, nem utaztam el több hónapra. Nem akartam szállodában, skype-on keresztül szeretni őt, ajándékokkal elhalmozni, és azt magyarázni, hogy tudod, én vagyok az édesanyád. Kristóf rajong a főztömért, általános iskolában rendszeresen elhagyta a menzajegyét, csak hogy otthon ebédelhessen.

Szereted a gyerekeket, miért csak egyszer szültél?

16 éves koromtól gyerekre vágytam, nagy családról álmodoztam. Miután később szültem, s a sors úgy hozta, hogy egy időben készült el az első, új stílusú lemezem, azt gondoltuk, várunk egy kicsit a kistestvérrel. Iszonyú nehéz volt összeszervezni az anyaságot a zenei pályámmal. Anyukám felköltözött Budapestre segíteni. Építettünk a házunk mellé egy stúdiót, hogy ne kelljen elmennem még próbálni sem. Hozzánk érkeztek a zenészek, így állandóan együtt voltam Kristóffal, látta, hogyan írok zenét, hogyan gyakorolok, imádták a zenészek, állandóan mosolygott, végtelenül kiegyensúlyozott volt, s ma is az. 2009-ben Kubában felmerült a családbővítés gondolata. De akkor már úgy éreztük, nehezen kezdenénk újra.

Fotó: Margitay Klára/Life.hu

Nagyon kötődsz a fiadhoz, ez minden mondatodból érződik. Mi lesz, ha el kell őt engedned egy nap?

Mindig megnyugtat, hogy semmi nem fog változni, s én hiszem.  Jó barátok vagyunk, amikor először éreztem, hogy érdeklődik a lányok iránt, megbeszéltük. Egy igazi úriember, nem véletlenül „ Kisherceg” a beceneve a baráti társaságunkban. Finom, érzékeny lélek, azzal a latinos temperamentummal, ami nekem van. Azt gondolom, hogy ha egy anya nem akarja elveszíteni a fiát a lányok miatt, arra kell törekedni, hogy minél többet jöjjenek együtt haza, érezzék jól magukat nálunk és soha nem szabad válaszút elé állítani őt, hogy én vagy a lány.

Mi a legnagyobb félelmed?

A pár évvel korábbi balesetem óta attól félek, hogy lebénul a kezem és nem tudok többet zongorázni. Jól jöhetne egy biztosítás, de nem kötöttem, mert van egy rossz tapasztalatom: akárhányszor megkérdezték tőlem, hogy van a fiam, és áradoztam, hogy jól, pár napra mindig megbetegedett. Szóval tudatosan élek, nem síelek, nem korcsolyázok, inkább utazom, úszom, vitorlázom. Vannak visszatérő szörnyű álmaim, ami rettegéssel tölt el. Néha sikerül a thriller típusú álomképeket irányítanom, és az utolsó felvonás hatalmas megkönnyebbüléssel ér véget. De ezekről a rémképekről nem akarok beszélni. Egy szabadtéri koncert után odajött hozzám egy cigányasszony, s megkérdezte, vannak-e rossz álmaim. Azt javasolta, hogy soha ne mondjam el ezeket. Nem vagyok babonás, de ez nagyon megmaradt bennem.

Mennyire fontos a külsőd?  Smink nélkül megjelensz bárhol?

Igényes vagyok, de cicomára nincs időm. Azt is tudom, hogy az embereknek nagyobb az elvárásuk egy közszereplővel szemben. Szeretem nőnek érezni magam és szeretem a finom bókokat. Épp összefutottam egy konzervatóriumi iskolatársammal, aki annak idején nagyon tetszett. Levettem a szemüvegemet, rám csodálkozott. Azt mondta, pont úgy nézek ki, mint aki most jött ki az egyetemről. Ettől nagyon jó lett a napom. A szűk családom azért szokott látni smink nélkül. A legnagyobb elismerést a fiamtól kapom, aki azonnal észrevesz minden külső változást rajtam, egy új hajszínt, új ruhát.

Fotó: Margitay Klára/Life.hu

Mi az a legnagyobb luxus, amit megengedsz magadnak?

Nem fontos a luxus, bár jó módban nőttem fel, sose voltam elkényeztetve. Korán ránevelt az apám, hogy addig nyújtózkodjak, amíg a takaróm ér. Ezért soha nem vettem fel hitelt sem, szerencsére nem is volt rá szükség. Számomra fontos a kellemes életszínvonal, de nincs szükségem palotára, több autóra a garázsban. A különleges utazásokat imádom, mindent megnézni , de luxusszállodára nem költök, reggeli után estig úgysem tartózkodom ott. Kristófot úgy neveltem, hogy 5 évesen nem kell ismert sportmárkákat magára aggatni. Tudom, suliban megnézik, mi van a másikon, de arra neveltem, hogy nem ez az elsődleges. A házunk esztétikus és minőségi dolgokkal van berendezve, a hivalkodás messze áll tőlünk. A luxus egyedül a zenémben fontos, hogy csúcsminőséget produkáljak, a legjobb technikai körülmények között a legjobb zenészekkel álljak a színpadon.

Mesélted jó pár évvel ezelőtt, hogy mindig idegesített, ha Richard Clayderman-hoz hasonlítottak. Nem is értem a párhuzamot…..

Clayderman óriási áttörés volt a zongorázásban. Szép melódiákat játszott szép mosollyal, szép lassan. Aki sose volt koncertemen, azt gondolta anno, hogy itt ez a göndörhajú, mosolygós nő, biztos valami mézes számokat játszik egyedül, elalélva a gyönyörtől. Aki meg ott járt, láthatta, hogy porzik a színpad a dinamizmustól, hogy zenésztársaim a legjobb jazz-latin muzsikusok, érezte a hatalmas örömzenélést, a brutális temperamentumot. Persze én is szoktam mosolyogni.

/1503/Szent201532493533

Az idén tele van már a naptárad...

A napokban indult a “Temperamento” című  látványos, nagyszabású koncertshow turné. Nagyon sok helyen lépünk fel, Budapesten április 18-án a pestszentimrei Sportkastélyban, ahol a Botafogo Latin Táncegyüttes és Zséda lesznek a vendégeim, no meg a Szentpéteri Band. Párbajozni fogok a gitárossal, a jazztrombitással, fergeteges tánckavalkád lesz és nagyon extra látványvilág. Négy nagyméretű LED-falon zenéimre komponált filmek, vizualizációk teszik izgalmassá a színpadképet. Azt hiszem bátran mondhatom, ez minden generációnak élménydús szórakozást fog nyújtani.