A Kossuth- és Liszt-díjas zenész, előadóművész, zenepedagógus hosszú betegség után, élete 66. évében vasárnap halt meg – közölte a család hétfőn. 

Elsősorban a magyar régizene, az európai középkori énekes zene, a török énekmondók zenéje, a magyar népzene és a kortárs zene területén tevékenykedett. Európai viszonylatban is az egyik legkiemelkedőbb előadója volt a középkori provence-i trubadúr-énekeknek, újjáélesztette a 16. századi magyar énekkincset. 

Forrás: Wikipédia

Kobzos Kiss Tamás 1950. május 30-án született Debrecenben. Népzenei pályafutása a hetvenes évek elején együtt indult a táncház-mozgalommal, később Széken brácsázni tanult, 1973–1974-ben pedig zenét gyűjtött a Mezőségben, Gyimesben, meg az oda telepített baranyai-moldvai csángóknál. Játszott a Kecskés együttesben, rövid ideig a Kalákának is a tagja volt. Egészen 1979-ig restaurátorként dolgozott több intézményben, köztük a Néprajzi Múzeumban.

Szólistaként, énekmondóként sok száz koncertet adott szerte a világban. 1986-tól tanított az Óbudai Népzenei Iskolában, amelynek 1991 óta az igazgatója is volt. 2007-től öt éven át a Zeneakadémián is tanított kobozt. Több tanulmányt írt a népzenetanítás témakörében. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának, tavaly a Népművészeti Tagozat vezetőjének választották. Munkásságát számos díjjal jutalmazták.