A veronai buszbaleset túlélői talán soha nem fogják feldolgozni a veszteséget, és a borzalmakat, amiket ott átéltek. Mindenki a maga módján próbálja, az egyik apuka például kiírta magából a szörnyűségeket.

Sokan vesztették életüket a veronai buszbalesetben, rengeteg család gyászolja a szeretteit. Az iskolásokat és tanárokat pszichológusok segítik, sokan pedig a maguk módján próbálnak túllépni a tragédián. A feleségét és nevelt fiát elvesztett apuka kiírta magából az ott átélt borzalmakat.

A veronai buszbaleset: egy gyászoló apa kiírta magából a történteketForrás: Anadolu Agency/2017 Anadolu Agency/Handout / Polizia Di Stato

"Induláskor nem volt semmi furcsa, sem a busszal, sem a sofőrökkel. (...) Nem tudom megmondani, melyik sofőr ült a volánnál, mert addigra mi már leültünk. Egész utazás alatt az volt a szabály, hogy nem lehetett felállni, mászkálni a buszon menet közben. (...) A csattanásra ébredtem, éreztem, hogy a testem felemelkedik és átfutott az agyamon, hogy nagyon nagy a baj. A padlón tértem magamhoz, és hallottam a testnevelő tanár, Gyuri hangját, ahogy kiabál a gyerekeknek, hogy mindenki hagyja el a buszt. (...) Elkezdtem felemelni a fejem, az első amit megpillantottam egy kislány teste volt, ami mozdulatlanul, magzatpózban feküdt kicsit lejjebb tőlem" - írta az apuka, aki ezután keresni kezdte a nevelt fiát. Sajnos azonban hiába találta meg, már nem lehetett mit tenni. "Abban a pillanatban robbant a busz, repkedett minden, fröcsögött az égő gázolaj. Csak arra tudtam gondolni, hogy elhúzzam a tűztől, nehogy megégjen a kis teste" - számolt be a borzalmakról az édesapa, aki segítséget is hívott fiához, de már csak a halál beálltát tudták megállapítani. "Megvizsgálta, és mutatta, hogy vége. (...) Letérdeltem a fiam mellé, simogattam, és sírva könyörögtem, hogy ne haragudjon rám, amiért nem tudtam megvédeni" - írta a többi között az apa, aki a Blikknek csak anyit mondott, hogy ő így próbál túllépni a tragédián. "Ha kiírok magamból mindent, talán segíthetek magamon vagy bárkin" - mondta a gyászoló apa.