Minden idők egyik legünnepeltebb és legtehetségesebb színésznője, Psota Irén naplójában írta le szenvedéseit és mindennapi küzdelmeit. Szívszorító vallomás.

Előkerült Psota Irén naplója, amiben kendőzetlen őszinteséggel írta le szenvedéseit és szomorúságát. 

Psota IrénForrás: MTI/Kollányi Péter

"És a Kaukázusi bemutatója előtt? Akkor is folyton ettem, még közvetlenül a főpróba előtt is. A rendező elhűlve nézte végig, ahogy 20 deka parizert befaltam... Ha a színész nem hal bele a szerepbe, amibe bele kell halni, akkor az nem az igazi. Ennek vannak bizonyos jelei, például nálam az evés. Azt is mondhatnánk, hogy az anyagcsere. Amibe nem kell, vagy nem lehet belehalni, azok után olyan éhes vagyok, hogy hámozás nélkül eszem meg a fridzsidert. Amikbe szépen belehalok, azok után nem vagyok éhes. Előadás után annyira üres vagyok, nem működnek az érzékszerveim. Semmi. És másnap nem vagyok az élők sorában. Itthon vagyok és nézek le a magam holttestére onnan föntről" - idézte a színészlegenda szavait a Blikk.

"Valaki megkérte a kezemet. Az illető neve magány. Gondolkodási időt kértem és igent mondtam. Mert nekem most már egyetlen szerelmem van, a szakmám."