Folyamatosan dolgoznak a szakemberek azon, hogy az elsüllyedt Hableány sétahajó áldozatait megtalálják. A roncson dolgozó búvárok elmondták, miket dolgoztak fel a legnehezebben.
„Többen beszéltünk arról, hogy mi a mentés legnagyobb tanulsága, hogy egy ilyen szomorú dolgot hogyan lehet lezárni pozitívan. Ezen a tragédián mi már nem tudunk változtatni, de találtunk apró, pozitív dolgokat, amelyekbe bele tudunk kapaszkodni: ez mindenféleképpen a közös munka volt” – idézi a Ripost Szathmári Zsolt búvároktató, a Havária Katasztrófavédelmi Egyesület elnökének szavait, aki az InfoRádiónak adott interjút. Csapatával és más szakértőkkel együtt azon dolgoznak, hogy a május 29-én elsüllyedt Hableány sétahajó áldozatait megtalálják. Mint mondta: munkájukban ritka, hogy élő emberen tudnak segíteni.
Nem mindennapi körülmények között kellett végrehajtaniuk a merüléseket, hiszen a Duna magas vízállása és az erős sodrás miatt hatalmas volt a kockázat, nem beszélve az érzelmi megterhelésről.
Sopronyi Richárd, a mentésben részt vevő egyik búvár az ATV-nek elmesélte a mentés lelkileg is megterhelő pillanatait.
„Ott volt a koreai kislány, akit az anyja ölében találtak meg. Vagy az a rész, amikor engedik le a hajót és a drótkötelek hozzáérnek a hajó harangjának és így megkondul. Ezek mind szívbemarkoló jelenetek voltak. És ez az egész hét valóban sokkoló önmagában is” – fejtette ki a búvár.