Egy hónapig sodródott a tengeren két férfi: így élték túl élelem és víz nélkül

Két Salamon-szigeteki férfi, Livae Nanjikana és Junior Qoloni útja simának indult, hiszen korábban már beutazták a két sziget közti távot. Mostani útjuk elején azonban rögtön viharba kerültek. A heves esőzések és az erős szél miatt nem tudták, merre haladnak és már a tájékozódási pontot is elvesztették.

Úgy döntöttek, hogy nem érdemes ebben az időben tovább menni; leállították a csónak motorját és vártak. A hullámok jócskán letérítették őket az eredeti útvonalról, a GPS pedig tönkrement. A csónakban csak narancsot vittek magukkal, nem gondolták, hogy egy hónapra elég élelmiszerre lenne szükségük. A gyümölcs egy hét alatt elfogyott, ezután kétségbeesetten kezdtek ételt keresni.

A szárazföldtől távol isteni szerencsének köszönhetően a víz mindig sodort feléjük egy-egy kókuszdiót, amit kihaszáltak, és fejszéjük, valamint a horgony segítségével bontották fel. Mivel a sós tengervíz ihatatlan, egy vászondarabban gyűjtötték az esővizet, abból kortyoltak. Ezt az anyagot használták később a vitorlához.

A két férfi ugyanis az evezőkből és a vászondarabból vitorlát ácsolt és abban reménykedtek, hogy a szárazföld felé sodorja majd őket a víz. Eltűnésük 29. napján észrevettek egy halászt: az utolsó csepp üzemanyagot felhasználva beindították a motort és megpróbálták utolérni a férfit. A benzin azonban kifogyott, és a motor leállt. A két férfi ekkor kiabálni és integetni kezdett, mire a halász észrevette őket és partra vontatta a legyengült párost a Salamon-szigetekkel szomszédos Pápua Új-Guineában.

Karcolások nélkül megúszták a kalandot, és elmondásuk szerint még jót is tett nekik, hogy kiszakadtak a pandémiás helyzetből.