Még mindig összejársz a gimis vagy egyetemi szerelmeddel? Nem vagytok együtt, csak szeretőnek tartjátok a másikat? Nem tudtok, vagy nem is akartok együtt lenni, mégis mindig az ágyban kötöttök ki? Nem tudjátok elengedni egymást, de tudjátok, hogy sohasem lesz már semmi a dologból? Nos, mindezzel nem vagytok egyedül...
Csak szex! Meddig hagyod magad neki? című cikkünkben már bemutattunk egy olyan történetet, ahol a felek a régmúltban egy párt alkottak, de számtalan szakítást és elválást követően még mindig nem tudnak elválni egymástól. Akkor is a Life.hu szexuálpszichológus szakértője, Győri Szilvia sietett olvasónk segítségére, és így tesz most is, amikor két hasonló sztorit mutatunk be.
Ildi (45) és Míra (25) története a köztük lévő korkülönbség ellenére nagyon hasonló. Mindketten hosszú évek óta egy nem létező kapcsolatban élnek, valami megfoghatatlan kötelékben, ami első látásra hiánypótló, szexpraktikus, élvezetes, valahol mélyen azonban gyötrő, megalázó, felőrlő és sehová sem vezető. Lássuk hát, miért is kötözik oda magukat valakihez, akinél korbács van!
A múlt: Ők ketten hivatalosan sosem jártak, de többször is szakítottak. Fiatal koruktól kezdve jöttek-mentek a kapcsolataik, együtt azonban sosem próbálták meg. De mindig megtalálták egymást. Volt, hogy két hónap, és volt, hogy három év kihagyással, de mindig összejöttek. Ami aztán nem működött. Ildi időközben férjhez ment, majd elvált, és különböző, hosszabb-rövidebb párkapcsolatokban élt. Márk is megházasodott, gyerekei születtek, a legidősebb most megy egyetemre. A felesége vélhetően tud erről a huszonakárhány éve tartó viszonyról, de már nem tesz semmit. Az egész a szeme előtt zajlik, de hogy ez ne így legyen, inkább elfordítja a fejét...
A múlt: Míra és Tibor mindössze egy évig jártak, több mint öt esztendeje azonban külön vannak (együtt). Húszéves "gyerekek" voltak még, amikor találkoztak, nem is tudták, mit akarnak valójában, sem az élettől, sem pedig egymástól. Tibornak azóta voltak ugyan barátnői, de sosem tartottak sokáig a kapcsolatai. A viszonyuk Mírával sokszor a barátnők ellenére sem szakadt meg. Amióta szétmentek, a lánynak nem volt értelmes, felnőtt párkapcsolata. Mivel szinte a szakításuk óta összejárnak, Míra időnként felvetette, próbálják meg újra együtt, de Tibor ebbe konzekvensen nem ment bele, mondván, hogy ő már nem szerelmes, és hogy ez csak szex.
Most épp technikai szünetet tartanak egy újabb lány miatt. Tibor fenyegetve érzi a friss kapcsolatát Mírától, és elkerülvén az újabb félrelépését, megkérte a lányt, egy ideig most ne keresse őt.
Győri Szilviának a két történet ismeretében feltettük a kérdést, mégis hogyan lehetséges, hogy emberek hosszú éveken át szeretik egymást, de nem akarnak, tudnak, mernek együtt lenni. Hogy leélnek életeket mással, végignézik, ahogy a szeretett személy hozzámegy egy idegen emberhez, és hogy gyereke születik mástól. Miközben végig külön vannak együtt. Miért szenvednek évekig, Ildikó esetében "tízévekig" a félrelépés bűntudatától? Miért csatolnak vissza újra és újra a régihez? Milyen érzésekért mennek vissza? És ami a legfontosabb, hogy miért nem működhetnek ezek a viszonyok normális kapcsolatként?
A jó szex, és emellett a régi ismeretségből adódó biztonság, megbízhatóság sokat nyom a latba az ilyen „visszajárós-összejárós" kapcsolatoknál. Úgy tudjuk kielégíteni bizonyos vágyainkat, szükségleteinket egy ilyen kapcsolatban, hogy közben hiszünk a biztonság illúziójában. Azért nevezem illúziónak, mert ugyan régi ismeretségről van szó, de érzelmileg mésincs valós biztonság, hiszen legalább az egyik félnél, de sokszor mindkettőnél ott a nyomasztó lelkiismeret.
Van, hogy ezek a párok nem azért nem találnak újra egymásra, mert valóban nem működnének jól, tanulva ugye a korábbi hibákból, hanem azért, mert már házasság van, gyerekek vannak, vagy olyan elköteleződés az új partner felé, amit nem szívesen adna fel a megcsaló. Itt kerül elő a bátorság és a felelősség, illetve az értékrend kérdése.
Mennyit ér nekem ez az egész?
Merek-e kockáztatni a boldogságomért?
Vagy inkább a nyugisabb állóvizet választom?
Felvállalom a döntésemet önmagam és a családom előtt?
Vállalom-e a felelősséget a tetteimért és azok következményeiért?
Arra is kíváncsiak voltuk, miképpen léphetnek ki a felek ebből a kapcsolatból.
Az a fontos, hogy legyen tervünk és ezt következetesen tartsuk is. Emellett pedig sokat segít a hírzárlat, vagyis ha hosszú hónapokra megszakítunk minden kapcsolatot. Még a Facebookon is!