A 21. századi párkereséséről sok mindent el lehet mondani, de a könnyűség és az egyszerűség nem tartozik közéjük. A Tinder-szexkalandoktól kezdve az „összehozlak a legjobb haverommal” szervezkedéseken át egészen az éjszakában való mámoros ismerkedésig, egyes randijelenetek meglehetősen kellemetlenné és kínossá válhatnak. Mi lenne, ha két legyet ütnél egy csapásra, és az ismerkedést megspékelnéd egy kis szórakozással, mindenféle feszkózás nélkül? Hogy mire lesz szükséged ehhez? Egy papírzacskóra – a fejeden!
Online és offline identitások útvesztőjében
Az elmúlt évtizedekben az ismerkedés messze túlhaladt a középiskolai/főiskolai évek alatti „együtt járunk” megközelítésen. Azok, akik nem találták meg a hozzájuk illő partnert ily módon, kénytelenek a meglehetősen pejoratív hangzású „húspiacon” válogatni a felhozatalból, ami egyaránt vonatkozik az éjszakai szórakozóhelyekre és a virtuális társkereső oldalakra. A szakemberek szerint az emberek egyre inkább két identitást – online és offline – építenek ki, az interakció új módjai pedig mélyítik a szakadékot a tényleges lényünk (kik is vagyunk valójában) és a kinek „kell” lennünk között.
A Flurry Analytics elemzőcég szerint a 20 legnépszerűbb randiappot világszerte 17 millióan használják, és az online ismerkedő oldalak csillaga szépen lassan leáldozik. A Tinder sikere a fotók alatt megjelenő kis körben rejlik (iksz vagy szív?), amit más szóval „szépségverseny+üzenetküldés” appnak is nevezhetnénk. A közösségi média világában burjánzó like-ok, kedvencek és "thumbs up"-ok arra ösztönzik az embereket, hogy felszínesen ítéljenek meg másokat. Ha valaki túl öreg, túl alacsony vagy túl ronda, egyetlen kattintással kiiktatható a rendszerből, ami erősíti azt a hamis képet a felhasználókban, hogy a randizás nem más, mint a fizikai vonzalom folyamata.
A vakrandizás új dimenziója
A társkereső mobilalkalmazások piacán nemrégiben feltűnt egy izgalmas szereplő, aki riválisaival ellentétben a személyiséget helyezi előtérbe a párválasztás során. Az új randiapp két alapítójának az volt a célja, hogy az ismerkedési procedúrába visszacsempésszék a szórakozást, és főként azokat az embereket célozzák meg, akik önmagukat érdekesnek, magabiztosnak és vállalkozó szelleműnek tartják. Ha a Loveflutter-en azt írod ki, hogy szereted a Ponyvaregényt, az oldal feldobja neked azokat, akik imádják Tarantinót, és még azokat is, akiknek esetleg kedvenc filmje a Kutyaszorítóban. A rendszer megjegyzi, hogy milyen dolgokért rajongtok mindketten, és elvezet titeket egy olyan közeli helyre, amit te és a potenciális jelölted egyaránt kedveltek. A papírzacskós gyors-randi ötlete is a Loveflutter nevéhez fűződik, a ’SayNoToShallow’ kampány keretében a világ több városában tesztelték már a jelentkezők kreativitását. Ezek a vicces események a villámrandik tematikáját követik: a résztvevők egy nagy papírzacskót kapnak a szervezőktől, amire felírhatnak egy 140 karakterből álló bemutatkozást, de humoros rajzokkal, feliratokkal is dekorálhatják azokat, például: „A kutyám úgy néz ki, mint Ralph Fiennes”, „Félek a gyümölcsöktől”, vagy „Szuperszexi vagyok”. Ezután a papírzacskók a fejekre kerülnek (lyukat vágni szemnek, szájnak megengedett), majd mindenki kap néhány percet az ismerkedésre, aztán a játék végén a szereplők felfedik valódi arcukat. Azt nem tudjuk, hogy pontosan hányan leltek így párra, de a zacsirandi szórakozásnak és látványnak sem utolsó.
A „gondolkodóemberek” Tindere
Az új társkereső trendet a „gondolkodó emberek Tinderének” nevezték el, mivel a döntések viszonylag gyorsak, de kizárólag a személyiségen (és a testen) alapulnak. „Mi emlékeztetjük az embereket arra, hogy amikor randizásról esik szó, fontos a külső, de az egyéniség az, ami igazán számít” - nyilatkozta egy magazinnak David Standen, a Loveflutter társalapítója. Bár a papírzacskós villámismerkedés eredetileg egy kísérletnek indult arra, hogy segítsen az egyedülállóknak megtalálni a szerelmet ebben a szépségkultusz mozgatta világban, sokkal többről szól. Annak eldöntéséről, hogy szeretnénk-e randevúzni valakivel kizárólag a személyisége alapján. És úgy tűnik, egyre többen válaszolnak igennel erre a kérdésre.
Megkérdeztük a Life.hu szexuálpszichológusát, Győri Szilviát, szerinte jó ötlet-e a papírzacskós randizás. Szakértőnk úgy véli, hogy a közösségi portálok és a felszínes „magamutogatás” virágkorát élve sajnos manapság a külsőnek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint kellene. A papírzacskós randi mókás ötlet ennek a kiküszöbölésére. Azért lehet jó, mert személyes, tehát venni kell a fáradtságot és jelentkezni, az adott időpontban megjelenni, ami önmagában egy jó motivációs szűrő. Ezen felül, mivel a papírzacskót kreatívan is lehet díszíteni, okosan, ám arcunkat nem felfedve tudunk információkat közvetíteni magunkról. Attól, hogy nem látjuk a másik arcát, nagyon sok benyomást tudunk gyűjteni: érezzük a másik illatát, látjuk a ruházatát, a kezét, a magasságát, alkatát, tartását, halljuk a hangját és jobban tudunk koncentrálni a beszélgetés tartalmára. Itt sokkal inkább előtérbe kerül az intelligencia, a személyiség, de emellett bizonyos testi adottságokról is képet kapunk. Számos olyan történet van, hogy valaki külsőre nem találja a másikat vonzónak, vagy nem kelti fel az érdeklődését, aztán beszélget vagy dolgozik vele és miután jobban megismeri, az érzelmek komolyabbra fordulnak. Miért ne lehetne ennek tudatosan teret adni? Az természetesen más kérdés, hogy itthon vajon milyen népszerűségnek örvendene ez a műfaj.