"Őszintén az ő szintjén" - Minden szülő ezt várja a gyerekétől, de saját maga ritkán él vele

Gyakran mondjuk a gyereknek, hogy "ami piros, az tilos”. Majd rángatjuk át a piroson az óvodába, mondván késésben vagyunk. Mindig igazmondásra buzdítjuk, de amikor esetleg felveszi a telefonunkat, azt suttogjuk neki: "Mondd, hogy nem vagyok itthon!”

Olyanról nem is beszélek, hogy esetleg eldöntött dolog a válás és a szétköltözés, de a gyerek hónapok óta azt hiszi, hogy apa éjszakánként az irodában dolgozik, mert sok a munka. Vagy mostanában azért nem látogatjuk a nagyit, mert hosszabb utazásra ment, miközben meghalt.

Nem arról beszélek, hogy romboljuk össze a gyerek hitét a Télapóban vagy a Jézuskában. Persze felmerül a kérdés, hogy van e jogom őszintének lenni a gyerekkel kényes témákban, amikor ezzel rossz érzést okozok neki.

Szerintem nincs jogom hozzá. Ugyanis ez a kutya kötelességem. Természetesen a józan ész mindenekfelett áll, de az "őszintén az ő szintjén” alapelv és az egyenesség mindig célra vezető.

És ne csak beszélj róla, mutass is példát, mert ha egyszer majd azt kérdezi tőled, hogy: "Miért nem voltál velem őszinte?”, az lesz életed egyik legrosszabb napja.