A brit kutatók még morfondíroznak azon, hogy vajon a pornó, a Tinder vagy éppen a Facebook miatt lett-e egyre nehezebb napjainkban az ismerkedés és a pártalálás. Mert a társkeresés tényleg pokol, ez tény, de van ennél nagyobb gond is. Mégpedig az, hogy míg a szinglik köszönik szépen, jól vannak, addig a rossz kapcsolatban élők görcsösen kapaszkodnak az elmúlt szerelmekhez, nehogy elölről kelljen kezdeni az egészet. És ez baj. 

Nincs hol ismerkedni, a Tinder telis-tele van kreténekkel, mindenki sérült, és bla, bla, bla. Bármeddig lehetne folytatni egy olyan felsorolást, amelyben egy rózsaszín női magazin a szingliség okait keresi. Tudjuk, hogy ismerkedni szívás, hogy a rengeteg technikai fejlesztés és applikáció inkább csak hátráltat, mintsem előrevinne, és amúgy is valami különös gond van férfiakkal. Na, meg a nőkkel is. Talán ezért fordul elő egyre gyakrabban, hogy akinek mégis összejön valaki, nem ereszti, akkor se, ha már vért pisil, 

mert legalább ott van, addig sem kell egyedül lenni, és ami a legfontosabb, nem kell helyette mást keresni. 

Akinek mégis összejön valaki, nem ereszti, akkor se, ha már vért pisilForrás: Thinkstock

Attól, hogy nem mondják ki, még vége van

Azt persze senki sem fogja lendületből bevallani magának, hogy szar kapcsolatban él. Hagyjuk is ezt. Helyette viszont könnyen felfedezhetünk a környezetünkben olyanokat, akiknek már réges-régen nem kellene együtt lenniük, mégis úgy kapaszkodnak egymásba, mintha nem lenne más esélyük. És a legfájóbb, hogy ők el is hitetik magukkal, hogy tényleg nincs... 

És itt nem húszéves házasságokról van szó, vagy két-három gyerekes szülőkről, akiknek nyilván több mindent kell mérlegelniük, hanem harminc alatti, jó eséllyel még gyermektelen fiatalokról, akik komolyan elhiszik, hogy 2016-ban egy értelmes nőnek (vagy férfinak) 

le kell mondania a boldogságról, a szexről, a szabadságról, az érdemi kommunikációról, az őszinteségről, a barátságról, a megértésről, a törődésről, a támogatásról, az álmairól 

és mindarról, amit egy igazi szerelmen alapuló, jó párkapcsolat adhat. És miért? Azért, hogy egy kihűlt viszonyban forgolódjon álmatlanul olyasvalaki mellett, akivel már jó ideje meg sem akarják érinteni egymást. Teszik mindezt egy olyan otthonban lakásban, ahol csak azért élnek, mert fél évig tart még az albérleti szerződés, vagy mert így olcsóbb. Ők azok, akik minden egyes napon összezárva szenvednek valakivel, aki már annyira sem érdekli őket, hogy egyáltalán vitába szálljanak vele. 

Tényleg jobb egy kihűlt viszonyban forgolódni valaki mellett, csak hogy elkerüljük az egyedüllétet?Forrás: Thinkstock

Mert amíg két ember legalább becsapja az ajtót, felháborodott üzeneteket ír, hisztizik, veszekszik és békülős szexel, addig még van, ami fájjon. 

Addig még éreznek valamit. Amikor azonban már ez sincs, akkor vége van. Akkor is, ha nem mondják ki hangosan. 

A szőnyeg alá söprés nem kardiofitnesz

Néha a rossz kapcsolatban élő ismerőseimet hallgatva azon vekengek, mégis, mikor fogták és hajították el jó messzire az agyukat a nők. Az önámítás magasiskolája, hogy felismerik és hangosan kimondják a kapcsolati problémáikat, majd megmagyarázzák maguknak, hogy ez azért mégiscsak jobb, mint a semmi. Börtönkapcsolatok ezek, amelyek egyszer ugyan szépek voltak, de ma már semmit sem adnak, sőt inkább elvesznek, visszatartanak, lekorlátoznak, és eltakarják a napfényt. És a legmegdöbbentőbb az, hogy a legtöbben tudják, hogy már régen vége, szabadon távozhatnának, de lecövekelnek, és nem mozdulnak. 

Szomorú, ahogy egyesek önként vállalt boldogtalanságban élnek, tudomásuk van róla, de nem tesznek semmit.

Carrie Bradshaw egyszer Biggel kapcsolatban azt találta mondani a Szex és New Yorkban, hogy „nála van a korbács, de én kötöztem oda magam”. Ismerős? Na ugye! 

!
Sajnos sem a fedettpályás önámítás, sem a nekifutásból kifogáskeresés, sem pedig a problémák szőnyeg alá söprése nem számít sporttevékenységnek, így ettől senki nem lett még fittebb, egészségesebb vagy vékonyabb.

„Nincs bőröndöm, nem tudok elköltözni” 

Hogy a jól megmondásnál többet adjon ez az írás, jöjjön pár olyan mondat, amit sem kimondani, sem végighallgatni nem jó. Ha megszületik az agyadban valami ezekhez hasonló, fuss! Ha már kimondtad hangosan bármelyiket is, menekülj! Ha pedig tanúja voltál, hogy valakinek ezek elhagyták a száját, a kezdeti sokk után pofozd fel, és küldd haza pakolni! 

„Október óta nem beszéltünk”Forrás: Thinkstock

„Ez egy biztonsági kapcsolat. Őt sem b*szogatják otthon, hogy harmincévesen nincs senkije, és miért nem nősül már meg, és engem sem nyaggat a családom, miért vagyok szingli.”

„A nagymamám 89 éves, és így legalább megnyugodhat, hogy »már jó kezekben vagyok«. Vagyis értem már nem kell aggódnia, csak a húgom miatt.

„Most épp nem tudok azzal foglalkozni, hogy lakást keressek. Nemrég kezdődött el egy tök nagy projekt a cégnél, így nincs időm, hogy megnézegessem őket. És amúgy sem tudnék egyedül fizetni egy albit, haza meg nem akarok költözni, szóval ez most így jó.” 

„Október óta nem szexeltünk.” 

„Október óta nem beszéltünk.” 

„Azt sem tudom, hogy kezdjek hozzá. Még csak most költöztünk ide, végre kipakoltunk, épp most került a helyére minden. Nem akarok megint berámolni és egy másik helyen ki. Ráadásul bőröndöm sincs, nem is tudnék mibe rakodni.” 

„Mi már nem veszekszünk. Én elengedtem ezt. Nincs már kedvem, erőm küzdeni, és mióta nincsenek vitáink, ő is sokkal jobb fej.

„Ha vele nem jön össze, akkor én feladom, és ennyi volt. Én ezt nem tudom, és nem is akarom mással újra elölről kezdeni...” 

„Régen azt hittem, az az álmom, hogy férjhez menjek, és gyerekeim legyenek, de mára rájöttem, hogy nem ez a fontos...” 

„Nem akarjuk csak úgy eldobni ezt az együtt töltött két évet.

„Pontosan tudom a napját, amikor véget ért a kapcsolatunk.

„Azt ajánlotta, menjünk párterápiára. Szerintem ez 27 évesen, másfél év járás után végül is belefér. Legalább látszik, hogy meg akarjuk menteni a kapcsolatunkat.”