Néha egy párkapcsolat kísérteties hasonlóságot mutat a gyorséttermi sült krumplival.

Amikor kiéhezve megrendeled a krumplit a pultnál, vágyakozol utána, és jó esetben nem az ízfokozók generálta függőség miatt. Esetleg túlvállalva magad, azonnal a legnagyobbat kéred, és nem feltétlenül azért, mert akciósan kínálják. Mert kell. Legfeljebb a maradékot kiszórod a szemétbe, legyen másnak is feladata vele.

Szóval amikor frissen megkapod, kicsit talán megsózod, és azonnal nekiesel. Jól is teszed, mert langyosan már csak kompromisszumokkal fogyasztható, ilyenkor jól jön mellé egy kis cukros üdítő. Csak, hogy rendesen csússzon. Azonban ha túlléped az időkorlátot, ami ebben az esetben nagyjából 10–12 perc, akkor – ha csak nem vagy teljesen vak a valósággal kapcsolatban – már bánod, hogy nem az előző napi kaját vetted elő a hűtőből, és fogyasztottad el akár hidegen.

"Egy nagy szerencsénk van, amiben egy kapcsolat mégis más: tudsz érte tenni, hogy életben maradjon"Forrás: Shutterstock

Egy nagy szerencsénk van, amiben egy kapcsolat mégis más.

Tudsz érte tenni, hogy életben maradjon. Ha nem teszel, úgy jársz, mint a sült krumplival. Ha teszel, de csak hellyel-közzel, akkor úgy, mint az autóknál az idővel egyre hanyagabbul vezetett szervizkönyv. Ott ugyan az idővel a pecsétek ritkulnak meg és fogynak el, egy kapcsolat esetében maga a kapcsolat.

Forrás: Pilát Gábor
Ez a világ a vágyak és félelmek lakhelye. Költözhetsz bármely részére a Földnek, ezek mint a testet az árnyék, mindig követni fognak, így a békéd is csupán töredékes lehet. Létezik azonban egy hely, pontosabban fogalmazva egy állapot, ahol nem kell könnyekkel fizetned az örömért, nem szükséges senkinek bebizonyítanod a rátermettségedet, és arról sem kell tanúbizonyságot tenned, hogy a kapuhoz érve alkalmas vagy a bebocsátásra. Az ajtó kulcsa most is a kezedben van, mint ahogy mindig is ott volt, azonban két dolgot meg kell tenned. Állandó lakhelyként be kell költöznöd a jelenbe, és fel kell ébredned abból az álomból, ahol az elme az altató.