Az emberek általában helyeslik a mértékletességet, a jóindulatot, a szeretetet, de a gyakorlati életben két kézzel kapnak a luxus után, bírálják a másikat a háta mögött, és bántják még a hozzájuk legközelebb állókat is.

Valószínűleg bárki eltölthet egy örökkévalóságot az intelligencia, a szeretet és a jóakarat keresésével, térdre borulva istenek és emberek előtt minden eredmény nélkül, ha nem ismeri fel, hogy a világ önmaga tükröződése.

Amennyiben abbahagyná a világ kritizálását, és a világ megmentése előtt magát mentené meg, valószínűleg hatékonyabb lenne a munka. Sőt, ha nem ebből indulunk ki, még el is keseredhetnénk, ugyanis már eddig is sok szent, nagy tudású és még nagyobb képességű ember élt hasonló „világmegmentő” céllal, és ha nekik nem sikerült, akkor bárkinek miért sikerülne?

A valódi béke nem zavarható meg semmi és senki általForrás: Shutterstock

Már sok éve keresi az ember az elme békéjét, mind haszontalanul.

Talán furcsa is lenne, ha megtalálná, hiszen aminek a lényege a nyugtalanság, az nem is lehet békében. A valódi béke nem zavarható meg semmi és senki által. A valódi énednek ezért nincs szüksége arra, hogy lecsendesítsd vagy békébe helyezd, ugyanis az maga a béke, és nem pedig békében van.

Leginkább saját magad nem ismerete a valódi oka a félelmednek, így hát az is tudatlanság, amitől félsz.
Ha megismered magadban az igazi éned, akkor nemcsak a félelem múlik el személyes szinten, hanem akkor tetted a legtöbbet a világ megmentéséért is. Mit kell ehhez tenni? Semmit. Csendben lenni és nem kifelé nézni, hanem befelé látni.