Az utolsó éjszaka az ágyam nélkül

Szinte egész este a Nagyszínpadnál táboroztunk a neves fellépők miatt. A szemben lévő sörsátor citromfája amúgy is ideális hely volt a találkozáshoz. Már 19 órakor a Parov Stelar Band húzta a talpalávalót, amiről előzőleg nem igazán tudtunk sokat, de a banda hét egyik legjobb koncertjét hozta össze. De ki is az a Parov Stelar? Mint kiderült, az, aki a számítógépet bűvölte.

A következő duó szexi, szőke Katie-je az a lány, akit mindig rossz néven szólítanak That's Not My Name című legnagyobb slágerükből ítélve. Ezt a koncertet már az első sorokból néztük, ahol találkoztunk a Csalfa Karma főszereplőjével, az Annát alakító Herrer Sárával. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy a '96-os születésű unokaöcsém is ott tombolt mellettünk (és még csak egy korty sörrel se tudtam megrontani - büszke vagyok rá). Szóval a The Ting Tings szintén fergeteges volt, bár késésüknek köszönhetően csak 45 percet játszottak.

Aztán kis társaságunk tagjai valahogy elkeveredtek egymástól, és én azon kaptam magam, hogy megigézve a nagyszínpad kivetítőjét bámulom. Kék szemek és kócos frizura ejtett ámulatba, és egy eszmélésnél írtam is egy SMS-t a többieknek, hogy a 30 Seconds to Mars énekese tök úgy néz ki, mint Jared Leto, a színész. Válasz: mert ő az. Szerelmes lettem. Újfent. Gondolom nem én voltam így ezzel egyedül a 30 ezres közönségben.

Az egész héten talán én voltam az egyetlen ember, aki nem várta Paul Kalkbrennert. Inkább Nouvelle Vague-ot hallgattam a szomszédban. Jobban is jártam, mert főleg azok, akik nagyon várták, hatalmasat csalódtak a felkapott DJ-ben. Ő inkább való a Balaton-partra egy kis lazításhoz, mint a mi drágaságos, pörgős VOLT fesztiválunkra.

Másnap összeszenvedtük a sátrainkat a szemerkélő esőben, és kiflit ettünk a vonatállomáson. Sopron fellélegezhetett. A vonaton pedig még a vécére is eladták a helyjegyeket.

A hét vallomása: szeretem az ágyam. Meg a kádam. Meg úgy a tiszta lakást. De ahhoz, hogy ezt kimondjam, szükség volt egy fergeteges VOLT-ra is.