Augusztusi csillagzápor - Kívánj valamit!

De mi történik valójában?

Földünk égi vándorlása során minden évben beleszalad egy meteor-áramlatba, egészen pontosan a Perseida meteorrajba. A Perseidák darabjai egy üstökösről szakadnak le, és ezek a törmelékdarabok akkor válnak meteorokká, vagy a köznyelv szerint hullócsillaggá, amikor belépnek Földünk légkörébe. A Föld légkörébe jutó meteoridok nagyon alacsony sűrűségű anyagból állnak össze, és valójában csak azért okoznak látványosan szép fényelőadást, mert hatalmas, 60 km/mp sebességgel csapódnak be légkörünkbe. Amikor a meteoridok ezzel az óriási sebességgel a légkör atomjainak, valamint molekuláinak ütköznek, darabolódni kezdenek, a saját anyaguk 1000 Celsius-fok fölé emelkedik, miközben a súrlódás miatt légkörünk anyaga is fényleni kezd. Ekkor keletkezik a sziporkázó fényhatás, a csillaghullás, amely csupán néhány tizedmásodpercig tart, majd a meteor teste "elfogy", és a hullócsillag elalszik.
A legpompásabb látványt az úgynevezett bolidák, vagyis tűzgömbök adják, ezek - a megfigyelések szerint - a Vénusznál is fényesebb látványt nyújthatnak.

Radiáns ragyogás

A tündöklő fényszínház előadása során egy ragyogó szemfényvesztés is megfigyelhető: úgy tűnik, mintha a csillaghullás minden egyes darabja egyetlen pontból érkezne. Ez persze csak a látszat, ez a perspektivikus hatás következtében látszik így. Olyan ez, mint amikor a párhuzamosan futó vasúti sínek a végtelenben összeérnek. A helyet, ahonnan - látszólag - a csillagok érkeznek, nevezzük Radiánsnak.