4 nő, akiknek élete és végzete volt a kaland

Ő volt az első nő, aki oda-vissza átrepülte az amerikai kontinenst, ugyanígy első nőként repülte át az Atlanti-óceánt, majd átrepülte a Csendes-óceánt Hawaiiból Kaliforniába, majd onnan tovább Washingtonig. Korábban ez a bravúr senkinek sem sikerült, tíz pilóta vesztette életét, miközben megpróbálta. Útjai közben több magassági és gyorsasági rekordot is megdöntött vagy beállított, sőt még arra is volt ideje, hogy férjhez menjen George Putnamhoz, a könyvkiadással és médiával foglalkozó üzletemberhez, aki támogatta első óceánátrepülését. 1937-ben úgy döntött, hogy körberepüli a Földet az Egyenlítő mentén. Az indulás előtt baljós előérzet gyötörte, ezért el is határozta, hogy felhagy a hosszabb repülésekkel, ha sikeresen teljesíti ezt a távot. "Van egy olyan érzésem, hogy számomra már csak egy jó repülés adatott meg. Remélem, ez lesz az. Ha sikerül, végleg felhagyok a hosszú távú repülésekkel" - nyilatkozta. Június végén indult útnak navigátorával, Fred Noonannal. Már útjuk első szakaszán is komoly nehézségekkel kellett szembenézniük, hiszen többször kellett vesztegelniük a kedvezőtlen időjárás miatt, Bandoengben pedig Amelia vérhast kapott, ami szintén késleltette őket. Végül sikeresen teljesítettek 22 ezer mérföldet, és már csak az utolsó 7 ezer volt hátra, ami végig a Csendes-óceán fölött vezetett. A 20-22 órásra tervezett útra július 2-án éjfélkor indultak, ám soha nem érkeztek meg. Hogy pontosan mi történt, az hosszú évtizedekig rejtély volt. Amelia az indulás után nagyjából 8 órával küldte az utolsó rádiójelentését, majd eltűntek. Azonnal elindították a mentőakciót, de nem sikerült a nyomukra bukkanni, és néhány nap múlva feladták a keresést. Feltételezték, hogy nem vittek elegendő üzemanyagot, ezért lezuhantak és az óceánba vesztek. Az eltűntnek hitt gépről azonban július 18-ig érkeztek rádiójelek, pontosan 120 darab. Ezeket azonban a keresés sikertelensége miatt hamisnak nyilvánították. Egy nemrégiben megjelent tanulmányban viszont azt állítják, hogy a rádiójelek közül 57 biztosan hiteles volt. A kutatók ugyanis a modern tudomány eszközeit segítségül hívva elemezték a jeleket, és arra az eredményre jutottak, hogy Amelia és navigátora a Csendes-óceán délnyugati részén egy lakatlan korallzátonyon landolt, innen küldték a rádióüzeneteket, majd július 18-án elsodorta őket a víz, és meghaltak. A kutatók úgy tervezik, hogy júliusban egy modern szerkezet segítségével átvizsgálják a környéket és felszínre hozzák a gép darabjait.

2. Egy igazi bandita - Púlan Devi

Púlan Devi egy észak-indiai faluban született szerencsétlenségére alacsony kasztba, így már fiatalon megtapasztalta a kiszolgáltatottság, a megaláztatás, valamint a fizikai és szexuális bántalmazás legkülönfélébb válfajait. Tizenegy évesen férjhez adták egy nála háromszor idősebb férfihoz, aki folyamatosan zaklatta és bántalmazta. A lány többször megszökött tőle, ám a férj mindig a nyomára bukkant, és megbüntette engedetlenségéért. Végül elhagyta, és Púlan visszatért a falujába, ám élete ezzel nem fordult jobbra, ugyanis a falu vezetőjének a fia szemet vetett rá, és a saját otthonában, szülei szeme láttára megerőszakolta. Púlan azonban mindezek ellenére büszke lány volt, és nem hagyta annyiban a sérelmeket - ezzel viszont azt érte el, hogy koholt vádak alapján börtönbe került, és csak óvadék fejében engedték szabadon.

Ezek az élmények annyira megerősítették, hogy szakított addigi életével és banditának állt. A történethez azonban az is hozzátartozik, hogy szerelmes lett a banditák vezérébe, Vikramba, az első férfibe, aki tisztelettel bánt vele, és ezzel visszaadta önbecsülését és női büszkeségét. Követte hát a dzsungelbe és feleségül ment hozzá. A banditák célja a kasztrendszer megdöntése volt, így portyáik során főként az alacsonyabb kasztok tagjaiért álltak ki, illetve megbosszulták a nőket ért megaláztatásokat. Miután Vikramot megölte egy ellenséges banda, Púlant pedig megkínozták, az asszony saját bandát alapított, és még elszántabban küzdött céljaiért. Különösen a szexuális bűncselekményeket torolták meg kegyetlenül, így hamarosan rettegésben tartották a környéket, a nők és az alacsonyabb kasztok képviselői pedig afféle népi hősként kezdtek tekinteni rá. Ezzel azonban egyre komolyabb fejtörést okozott a kormánynak, és tárgyalásokba kezdtek vele a megadás feltételeiről. Púlan ügyes diplomatának bizonyult, így végül megúszta tizenegy évnyi börtönnel. Szabadulása után politikusként kezdett tevékenykedni. Tagja lett a parlament alsóházának, és korábbi céljait igyekezett megvalósítani immáron törvényes keretek között: a nők jogaiért és az alsóbb kasztok támogatásáért küzdött. Köztiszteletben álló politikus vált belőle, ám sokak érdekeit sértette törekvéseivel, így 2001-ben saját otthonában meggyilkolták. Halála megrázta Indiát, és komoly nemzetközi visszhangot váltott ki.

Hamar összebarátkoztak, és tőlük hallott először Jane Goodall munkásságáról, illetve arról, hogy milyen fontos az emberszabású majmok hosszú távú kutatása. Amikor utazása következő állomásán megpillantotta a hegyi gorillákat, tudta, hogy ez lesz az ő útja. Három évvel később Leakey segítségével megszerezte a kutatáshoz szükséges forrásokat, és a következő 18 évet kisebb megszakításokkal a gorillákkal töltötte. Különleges módszereivel sikerült elnyernie az állatok bizalmát, és az évek során olyan közel került hozzájuk, mint addig senki más. Utánozta a hangjukat és mozdulataikat, leveleket rágcsált, így a gorillák lassan befogadták. 1970-ben terelődött rá a figyelem, amikor Bob Campbell lefotózta, amint egy gorilla megérintette a kezét, jelezve ezzel, hogy a család tagjának tekinti. A fotó a National Geographic címlapjára került, és világhírűvé tette Diant, illetve nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a King Kong mítoszon szocializálódott közvélemény másképp kezdjen gondolkodni a hegyi gorillákról. Eredményeit rendszeresen publikálta, de tevékenysége nem merült ki ennyiben, ugyanis rengeteget tett a kihalófélben lévő gorillák megmentéséért, különösen, ami az orvvadászatot illeti. Különösen akkor vált hangsúlyossá ilyen jellegű tevékenysége, amikor 1978-ban kedvenc gorilláját, Digitet megölték az orvvadászok. Ekkor hozta létre a Digit Alapítványt, melynek az volt a célja, hogy pénzt gyűjtsön az orvvadászok elleni őrjáratok megszervezésére. Valószínűleg az okozta a vesztét is, hogy olyan szenvedélyesen védte a gorillákat. 1985. december 26-án ugyanis brutálisan meggyilkolták faházában. Logikusnak tűnt, hogy orvvadászok végeztek vele, ám több jel is arra mutat, hogy mások voltak a tettesek. Legismertebb életrajzírója, Farley Mowat például Asszony a ködben című könyvében arra az álláspontra helyezkedik, hogy azok ölték meg, akik a gorillák turisztikai kihasználásából reméltek hasznot, Fossey azonban akadályozta őket ebben. Gyilkosát mind a mai napig nem sikerült kézre keríteni. Dian Fossey-t ruandai kutatóközpontja területén helyezték örök nyugalomra kedvenc gorillája, Digit mellett. Sírkövén ez áll: "Senki sem szerette jobban a gorillákat."

4. A kalandor titkai - Dominick Arduin

Dominick Arduin sem a nyugodt hétköznapok híve. A francia kalandornő az Alpok hegyei közt látta meg a napvilágot 1961-ben, és már gyerekkora is igen viszontagságosan alakult: elvesztette szüleit és nővérét egy autóbalesetben, később pedig rákot diagnosztizáltak nála, amit sikeresen legyőzött. 1988-ban Finnországba költözött, ahol tizenöt évig dolgozott idegenvezetőként, így megszerezte a finn állampolgárságot is. Egészen fiatal kora óta vonzották az extrém kalandok, ugyanis többször részt vett túlélő- és teljesítménytúrákon, 1981-ben kajak világbajnokságot nyert, 2000-ben pedig megmászta a Himaláját.

Legnagyobb vállalkozása azonban az Északi-sark meghódítása volt. Először 2001-ben vágott neki az útnak, és sikerült is elérnie a mágneses északi pólust. Hamarosan ismét útnak indult, ezúttal a földrajzi északi pólust tűzte ki célul. Ez a vállalkozás azonban kudarcba fulladt, ugyanis mentőegységet kellett küldeni érte, mielőtt elérte volna úti célját. Lábujjai elfagytak, amiket később amputálni kellett. Ez azonban nem szegte kedvét, hiszen 2004-ben újabb expedíciót szervezett az Északi-sarkra, ám ez az előzőnél is szerencsétlenebbül alakult: már a második napon elvesztették vele a rádiós kapcsolatot, és hiába keresték több héten keresztül a mentőegységek, nem bukkantak a nyomára. Végül feladták a keresést, és arra a következtetésre jutottak, hogy Dominick nagy valószínűséggel a tengerbe fulladt. A történetnek viszont ezzel nincs vége, ugyanis az eset után számos pletyka látott napvilágot. Többen tudni vélték, hogy valójában megrendezte saját eltűnését, hogy új életet kezdhessen Oroszországban. Ezen a véleményen van a finn újságíró, Sven Pahajoki is, aki személyesen ismerte Arduint, és könyvet írt az életéről A kalandor titkai címmel. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy kiderült, a múltjával kapcsolatban valótlanságokat állított: nem az Alpokban született, hanem Párizsban, és ott is nőtt fel, és az sem fedi a valóságot, hogy családját autóbalesetben vesztette el, ugyanis két élő testvére is van, akikről egyáltalán nem tett említést. Ezek ismeretében már egyáltalán nem tűnik olyan légből kapott ötletnek, hogy megrendezte a halálát, de az igazság mind a mai napig nem derült ki, és talán soha nem is fogjuk megtudni.

Amikor leszáll az éj... akkor indul a LifeNight! Kíváncsiak vagytok, milyen az, amikor egy kicsit bujábbak, perverzebbek és szabadszájúbbak vagyunk, a pasik pedig végre elárulják, hogy hogyan szeretik? Akkor gyere, ismerd meg a titkos énünket! Ezekkel a témákkal várunk téged hétköznap este 22.00 után a Life.hu-n!