Nők különleges munkával: Ildikó, a pilótanő

Bár olyan jól teljesített pilótaként, hogy 2005-ben kapitánnyá nevezték ki, Ildikó kiskorában még állatorvos szeretett volna lenni. Híres édesapja - Czigány György Erkel Ferenc-díjas, Liszt Ferenc-díjas és József Attila-díjas magyar író, költő, zenei rendező, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze - nyomán azonban zenét tanult, majd bekukucskált az első pilótafülkébe. "Szerettem volna állatorvosnak tanulni, de sajnos akkoriban még matekból kellett felvételizni. A gyerekkori álmaim megvalósulásához most vagyok a legközelebb, hiszen elvégeztem egy állategészségügyi szaksegéd tanfolyamot és a Fővárosi Állatkertben dolgozom. Érdekel a zoológia, az élő szervezetek kémiája is, jó lenne még többet tanulni! A Zeneakadémiára anno még családi indíttatásból kerültem édesapám, Czigány György miatt. Közben azonban ahányszor utasként repülőre ültem, kértem, hogy bemehessek a pilótafülkébe, végül pedig győzött bennem valami ellenállhatatlan kényszer, hogy magam is megtanuljak repülni. A Malév Repülőklubban, Dunakeszin kezdtem vitorlázórepülni, majd motoros kisgépet vezetni."

Ahhoz, hogy valaki pilóta lehessen - pláne nőként -, hosszú utat kell bejárni. Ildikó kávéfőzéssel kezdte a Malévnál, majd újságíróként is tevékenykedett, de a stewardesskedést is kipróbálta. Bár addig nem repülhetett nő a gépeken, Ildikó csak nagy ritkán kapott gúnyos megjegyzéseket a férfiaktól. "Kilenc évbe telt, mire képtelennek látszó tervemet megvalósítottam. Nem tudom, kiben bíztam, nem is foglalkoztam ilyennel. Kitűztem egy célt és el kellett érnem. A repülés számomra szimbólum is, ezért nem volt kérdés, hogy ezt kell tennem. Ugyanazt az utat jártam be, mint bárki más, a legcsekélyebb ígéret nélkül arra vonatkozóan, hogy sikerülni fog. Kisgépen hamarosan oktató lettem, kétmotoros kisgépen Floridában repültem. 1998-ban lettem kinevezett elsőtiszt, 2005-ben parancsnokpilóta az európai járatokon, majd a Boeing 767-es következett. Ezen elsőtisztként repültem egészen addig, amíg megszüntették a tengerentúli járatokat. Édesapám büszke volt rám, hiszen az ő álmait váltottam valóra. Ma is örömmel ül repülőre, pedig már elmúlt nyolcvanéves! Kollégáim, barátaim drukkoltak, hogy sikerüljön, különösen a nők, hiszen joggal érezhették úgy, hogy kicsit a hölgyek nevében bizonyítottam... Végül egy egészségügyi miniszteri rendeletet is módosítani kellett arról, hogy nők nem lehetnek pilóták, de az már korábban folyamatban volt, csak aktualitás okán kicsit meggyorsították."

Ildikó élete mostanában sem mondható unalmasnak: nemcsak állatokat tart Nógrád megyei falusi otthonában, de jógát és karatét is oktat, könyveket ír, ezen kívül még életmódklubot is vezet - a repülés pedig megmaradt nagy szerelemnek. "Arról, hogy mit jelent nekem a repülés, örömmel meséltem az egyik közelmúltban megjelent kis könyvemben, amelynek borítóján egy Malév színekben tündöklő Boeing repül át a New York-i felhőkarcolók felett. A keleti gondolatvilág és életmód felé is részben úti élményeim fordítottak: Thaiföld, Japán, Omán. A Tűzmadár sportegyesület tagjaként karatézom, jógát pedig a Sivananda jógaközpontban tanultam, amelynek vezetője egykori pilótakollégám. Hosszú útjainkon, ahol elsőtisztjeként repültem vele, autentikus környezetben volt alkalmunk beszélgetni a 'föld feletti' dolgokról is. A család és a munka kapcsolatáról is az élet egyeztetett. Úgy hozta a sors, hogy előbb lettem pilóta, mintsem megtaláltam volna életem igazi párját. Soha nem tettem semmit azért, hogy ne szülessen gyermekem, az élet úgy látszik, mégis más feladatot szánt nekem. Annak örülök, ami megadatott: csodálatos élmények, kihívás, jóleső elismerés a barátaim, szeretteim részéről."