Biztos, hogy a párodat szereted? A pszichológia szerint lehet, hogy egészen másba vagy szerelmes

„Szeretem, mert végre valaki mellett igazi nőnek érzem magam. Szeretem, mert érzelmi biztonságot ad, gondoskodik rólam és mindig számíthatok rá.” – Ugye ismerősek ezek a mondatok? Ha jobban megnézzük, van bennük valami közös: valójában mindegyik kijelentés rólunk szól. Arról a vágyott, idealizált állapotról, amit a másik jelenléte ad számunkra. De vajon hol szerepel ebben a képletben a társunk? A pszichológusok szerint az, hogy kit szeretünk, szorosan összefügg az önmagunkról kialakított képpel. Szerelem, vagy nem?

Amikor a szeretet tükrében önmagunkat magasztaljuk

Lássuk, mit mondanak a legnagyobb szakértők a szerelem megfoghatatlan természetéről. 

Arthur és Elaine Aron pszichológusok 1986-ban dolgoztak az énkiterjesztés-elméleten. Szerintük a párkapcsolatok egyik legfontosabb mozgatórugója, hogy társunk szeretete által új oldalainkat fedezhetjük fel. Képzeljünk el egy nőt, aki hosszú éveken át értéktelennek és szinte láthatatlannak érzi magát. Majd megismerkedik valakivel, aki rajongani kezd érte. A nő természetesen  kivirágzik, újra lesz önbizalma, és valószínűleg halálosan belezúg a férfiba, aki őt felemeli. De vajon tényleg a férfi személyiségét szereti, vagy azt a ragyogó nőt, akit a férfi szemében minden nap megpillant? A válasz sejthető. 

A tükrözött én: amikor a másik szemében válunk szerethetővé

Hasonló megállapításra jutott Charles Horton Cooley szociológus is. A tükrözött én elmélete szerint önképünket részben az határozza meg, mit gondolunk arról, mások hogyan látnak bennünket. Ha kedvesünk gyönyörűnek, egyedinek és kívánatosnak vél minket, idővel mi is könnyebben elhisszük ezt magunkról. Csakhogy amikor természetes módon megszűnik a kezdeti rajongás, nemcsak a kapcsolatunk, hanem az önértékelésünk is meginoghat. Ha szakítás történik, olyankor nem feltétlenül a másik lénye hiányzik, hanem az a csodálatos énkép, amelyet korábban visszatükrözött rólunk.  

Jung projekciója: amikor nem a valóságba szeretünk bele

Carl Gustav Jung, az analitikus pszichológia atyja arra világított rá, hogy a tudattalan vágyainkat és elképzeléseinket gyakran kivetítjük partnerünkre. A másik ilyenkor egyfajta vászonná válik, amelyre ráfestjük az ideális társ képét. Ezzel a projekcióval szerelmünkben a megmentőt, a biztonság garantálóját vagy a feltétel nélküli elfogadást látjuk, miközben a valódi személyiségjegyeit alig ismerjük. Aztán mikor az illúzió szertefoszlik, csalódottan jelentjük ki: „Nem ebbe az emberbe szerettem bele!” Pedig lehet, hogy nem ő változott meg ennyire, csupán mi szembesültünk a rideg valósággal.  

A Michelangelo-jelenség: a legjobb énünk kibontakozása

És most jöjjön a párkapcsolati pszichológia Michelangelo-jelenségnek nevezett folyamata: ilyenkor kedvesünk támogatásával közelebb kerülünk az ideális énképünkhöz. Ahogyan egy szobrász márványból létrehoz egy műalkotást, úgy segítheti egy szerető társ is a bennünk rejlő értékek, képességek felszínre kerülését. Azonban ha valóban szeretünk valakit, nem csupán a saját fejlődésünk a fontos, hanem a párunké is.  

Mi történik, amikor megreped a varázstükör?

A szerelem, szeretet igazi próbatétele akkor jön el, amikor a kezdeti rajongás alábbhagy. Mikor a társunk elfárad, valami miatt bezárkózik vagy éppen nem ránk figyel egyéb teendői miatt. Ilyenkor derül ki, képesek vagyunk-e saját szükségleteinken túl is látni, és elfogadni őt olyannak, amilyen valójában. Szakítás után pedig olykor nemcsak a másikat siratjuk, hanem azt az embert is, aki mellette lehettünk.

Szeretem, nem szeretem? 5 önismereti  kérdés a tisztánlátáshoz

Tedd fel magadnak a következő kérdéseket, és őszintén válaszolj rájuk:  

1. Mit szeretek benne, ami csak róla szól? Tudok önmagamtól függetlenül értékes tulajdonságokat említeni róla?  
2. Akkor is szeretném, ha nem rajongana így  értem? Megmaradnának az iránta érzett érzelmeim folyamatos visszacsatolás és megerősítés nélkül?
3. Valóban érdekel a belső világa? Őszintén kíváncsi vagyok a félelmeire, gondolataira, vagy leginkább arra figyelek, hogyan bánik velem?
4. Tudom szeretni az esendőségét is? Elfogadom, amikor nem erős vagy magabiztos, esetleg beteg, vagy komoly bajokkal küzd?  
5. Ha nélküle is értékesnek érezném magam, akkor is őt választanám?

Nincs semmi rossz abban, ha szereted azt az embert, akivé a párod mellett váltál. A probléma akkor kezdődik, ha a másik csupán önértékelésed mankójává válik. Az érett szeretetben már saját szükségleteinken túl is képesek vagyunk meglátni egymást. 

„Nem azért vagyok veled, mert egyedül üresnek érzem magam, hanem mert önmagamban is egész vagyok - de veled akarom megosztani a világomat!”  

Olvasd el az alábbi cikkeinket is: