Furcsa szagok és sikoly: a poltergeist-jelenség

A poltergeist-jelenségről először az 1500-as években született feljegyzés, sokáig azonban úgy vélték, a megmagyarázhatatlan események mögött démonok vagy boszorkányok, esetleg az élők sorából hirtelen eltávozott, de a túlvilágra vezető utat még nem találó, bolyongó szellemek aktivitása áll. A kopogó szellem néven emlegetett jelenséget a 20. században kezdték behatóbban vizsgálni, és ekkor születtek az első tudományos magyarázatok is.

Testet is ölthet a poltergeist

A zajos szellem elnevezés hűen tükrözi a poltergeist-jelenséget, mely szinte minden esetben rejtélyes zajokból, a semmiből előtörő, furcsa szagokból, tárgyak mozgásából áll. Kopogó szellem esetében a kisebb tárgyak minden ok nélkül leesnek a helyükről, tányérok csapódhatnak a falhoz, bútorok mozognak, mindemellett jellemzőek a vérfagyasztó sikolyok, kaparászó, kopogó hangok. Nem egyszer számoltak be arról, hogy a poltergeist-aktivitás megzavarta az elektronikus berendezéseket, ki-be kapcsolta őket, megolvasztotta a kábeleket. Több ízben jelentették azt is, hogy a kopogó szellem látható alakot öltött, vagy fizikai jeleit adta létezésének csípések, harapások, szexuális zaklatás formájában.

Hasonló jelekről számolt be az egyik leghíresebb áldozat, Mrs. Forbes is 1938-ban. A londoni Thornton Heath házban lakó 35 éves nő beszámolói a pszichológus-parapszichológus Fodor Nándor érdeklődését is felkeltették, aki laboratóriumi körülmények között kezdte vizsgálni a hölgyet. Feltételezte ugyanis - a poltergeist-jelenséggel foglalkozók között elsőként -, hogy a Mrs. Forbest érintő furcsa eseményeknek akár tudományos magyarázata is lehet.

Az elméjével irányította az eseményeket

Fodor speciális ruhába öltöztette a nőt, hogy kizárja a csalást, és egy csapatot is összeállított kollégáiból, hogy ellenőrizzék a vizsgálatokat. Csalásról azonban szó sem volt: a laboratóriumban ugyanúgy mozogni és repkedni kezdtek az edények, mint korábban a tárgyak Mrs. Forbes házában. A nő kezéből egyszer a szemüvege repült ki, másszor azt állította, a szellem megpróbálta megfojtani egy nyaklánccal - ekkor a semmiből égésnyomok jelentek meg a nyakán -, egy következő alkalommal azt mondta, tigris karmolta meg: ezt öt mély karmolás bizonyította a karján.

Fodor azt feltételezte, hogy az eseményeket maga Mrs. Forbes állítja elő, melyet bizonyítani is tudott. A nőről kiderült, hogy súlyos pszichés zavarban szenved, Fodor pedig arra jutott: a nő körüli állítólagos poltergeist-jelenségeket annak tudatalattija hozta létre. A vizsgálat eredménye is alátámasztotta azt a későbbiekben elterjedt és sokak által elfogadott elméletet, miszerint a kopogószellem-jelenséget az egyén idézi elő rendkívüli belső feszültségek következtében, a tudatalattija által.

Szorongás által kiváltott pszichokinézis

Több, a témával foglalkozó szakember is állítja, a kopogó szellem tulajdonképpen olyan tömeges energia, melyet az élő személy irányít, tudat alatt. Fodor Nándor után William Roll, a Nyugat-Georgiai Egyetem Pszichológiai Tanszékének parapszichológusa volt az, aki az 1950-es években mélyreható elemzésbe kezdett a poltergeist-jelenséget illetően. Vizsgálódásai országhatárokat léptek át, és négy évszázadot foglaltak magukba. Roll elmélete is igazolta Fodor állítását: a parapszichológus szerint a megmagyarázhatatlan, spontán testi hatások tudatalatti pszichokinézis eredményei, amelyekre leginkább gyerekek vagy fiatal felnőttek képesek, kiváltójuk pedig a büntetéstől való félelem, esetleg bántalmazás miatt kialakult harag - melyet nem tudnak levezetni -, szorongás és düh. Tőle származik a spontán pszichokinézis elnevezés is, röviden RSPK, melyet a mai napig használnak a kopogószellem-aktivitások esetében.

Az einfeldi eset, ami ellentmond minden elméletnek

A sokak által elfogadott, tudományos magyarázatoknak azonban nem egy eset ellentmond. Ilyen a London melletti Einfeld városában zajlott, 11 hónapig tartó poltergeist-aktivitássorozat, amely közel 1500 spontán pszichokinetikus eseményt foglal magába, és amelyekre soha nem találtak elfogadható magyarázatot. 1977 augusztusa és 1978 szeptembere között az egyik einfeldi bérházban élő nő és két gyermeke szenvedett a zajoktól, szagoktól, fel-alá repülő ágyaktól és további megmagyarázhatatlan eseménytől úgy, hogy a jelenségekre az ügyet vizsgáló pszichológusok, szociális gondozók, rendőrök és két, parapszichológiai jelenségekkel foglalkozó kutató sem tudott választ találni. Ám ahogy az eseménysorozat kezdetét vette, úgy maradt abba minden előzmény nélkül, egyik óráról a másikra.

Hogy valóban a túlvilágot nem találó kísértetek bolyongása okozott zűrzavart, vagy esetleg tényleg a tudatalattijuk játszott velük? Nem tudni. Annyi bizonyos, hogy ahány elmélet született már a poltergeist-jelenségekre az évtizedek során, annyi ügyet is találni, melyek egyértelműen cáfolják azokat, továbbra is eltitkolva a valódi választ a poltergeistra.