Unalomba fulladt A Dal első adása

Míg Északon, Nyugaton és a Balkán felé előszeretettel poénkodják el a bulit, mi megrögzötten úgynevezett Igényes Produkciókat küldünk a döntőbe, amelyek az MTVA szándéka szerint megmutatják a világnak, hogy bizony igazi tűz lobog a magyar néplélekben. Az a jelek szerint még soha egy döntéshozót sem érdekelt, hogy 1994. óta nem voltunk a dobogó közelében sem.

A remény mindenesetre él, biztató például Hujber Ferenc és partnere szombat reggelre kiszivárgott smárolása (mint kiderült, az a produkció nem indul, ennyit erről), illetve Novodomszky Éva műsorvezető a közszolgálatiság határát erőteljesen feszegető dekoltázsa. A fesztivál nemzetközi presztízsét és a magyar részvétel országimázsfaktorát domborító, divatosan összevágott kedvcsináló a műsor elején azért mégis azt sugallja, hogy nem érdemes radikális változásra számítani.

És akkor finoman fogalmaztunk. Az x-faktoros Fehér Zoltán kezd, dala az intró alapján lehetne tisztességes ska-punk, esetleg rockabilly, végül azonban marad a biztonságos konzumzúzás, itt-ott hamis hangokkal megtörve az unalmat. De legalább bemutatkozik a zsűri, például Csiszár Jenővel, aki a jelek szerint a köztévé Somlója, legalábbis terjedelmileg. Láthatóan feszeng a ráerőltetett szmokingban, és bár Gundel-Takács Gábor biztosít minket, hogy az egykor méltán népszerű műsorvezető pontosan olyan, mint régen, mi azért maradjunk annyiban: messze van már az Apukám világa.

A Mrs. Columbo Galambos Dorinával cégesvacsora-kompatibilis menedzserlounge-ot hozott, nehéz belekötni (innen is gratulálunk Pély Barnának), úgyhogy nem is próbálkozunk, halljuk inkább Rúzsa Magdit: "bármikor szívesen hallgatnám, miközben otthon ülök". A szokása szerint rendkívül modoros Rákay Philip méltatja a kürtőskalács mint hungarikum dalszövegbe szövését.

A Keresztes Ildikó-közeli Baricz Gergő indián ihletésű glamrock-dzsekije emlékezetesebb, mint az érzékeny ballada, amit játszik, nehéz elképzelni, hogy ezzel állnánk az eurovíziós dobogóra. A 4-es versenyző az első, aki sehonnan nem ismerős, egyúttal ő a legérdekesebb: 15 éves és a többiekkel szemben fesztelenül, összeszedetten mutatkozik be a felkonf előtt. Sajnos maga a dal színtelen-szagtalan retróorgia, a háttérben a szegény ember Austin Powerse és táncosai.

Palcsó Tamás kezdi igazán kikezdeni a szerkesztőség idegeit; szerencsére nem muszáj figyelnünk, dala gondolatiságát ugyanis jó előre a szánkba rágja, mégpedig filozófus-horgász nagypapája szavaival (valami olyasmi, hogy légy boldog, ne rágódj a múlton, éld át a pillanatot). Ha bármit fel kellene idézni holnap a dalból, valószínűleg a háttérre vetített pillangókat és a refrén elé ékelt visszafogott, Michael Jackson-os visítást említenénk. A pult túloldalán sincsenek oda, Rúzsa Magdi személyében először nyitja ki a száját zsűritag.

Semmi baj, készül az első vicces csapat. A Background a nyolcvanas évekkel jön, nyolcbites videojátékhangok, mackófelsők, az énekeslányon extra smink, sok tupír, kár, hogy nem nagyon tud mit kezdeni magával, sem mozgását, sem hangját tekintve. "Legyél még bolondabb" - mondja Csiszár, rendkívül elnézően megjegyezve, hogy a cédén beküldött előzetes változat azért kidolgozottabb volt.

Gyurcsík Tibor fejrázós elektropopja kellemesen Compact Disco-s, Walkó Csaba biztosan imádni fogja - gondoljuk. Igazunk lett. A műsor átlagát felfelé húzza Keresztes Ildikó is, aki azt hozza, amiben a legjobb: finoman depresszív, itt-ott majdnem katartikus, tisztességgel kiénekelt, filmzeneszerű dalt, amelybe óvatosan még dubstep-elemeket is csempésztek - bizony, dubstep a köztévén!
Ezután is nagyágyú jön, Geszti Péter, pontosabban magyar hangja, Rácz Gergő, aki előre szól: arról énekel, hogy mindenki egyedi, még te is, kedves olvasó. Az új tudással nem érezzük magunkat többnek, a zsűrinek az átlagosnál jobban bejön.

Jó stratégiai érzékkel a végére hagyták az Agárdi Szilvia-Pál Dénes párost, amely nem csak bulvármércével mérve a legaktuálisabb. A dal pontosan olyan, mint amit mi a dalfesztiválra szoktunk küldeni, de a Búgó Hang és a Szende Hercegnő erőlködés nélkül eladják, kihoznak belőle mindent, amit lehet. Mintha még maga a műsor is megváltozna, az operatőr keringőt jár a páros körül, a háttér eszköztelen, ma este először senki sem játssza túl a szerepét. Természetesen megnyerik, egy ponttal beelőzve Keresztes Ildikót.

Bár a számoknak még csak az egyharmadát hallottuk, máris megjósoljuk: a versenyre ismét komolykodó, színtelen-szagtalan dalt küldünk, jó esetben karizmatikus előadóval, május 18-án pedig valahol a középmezőnyben végzünk. Ne legyen igazunk.