Apage, satana! - Milyen egy ördögűzés?

Kik a mai ördögűzők?

Speciálisan képzett egyházi személyek, felszentelt papok vagy magasabb egyházi méltóságok, akik 1990 óta nemzetközi szövetséggel is bírnak. Itt jegyeznénk meg, hogy amatőrök ne kacérkodjanak a démonűzés gondolatával, mert különösen veszélyes spirituális műveletről van szó, melyre nem alkalmas akárki!

Az első ördögűző maga Jézus volt, így a keresztény vallásba az exorcismus magától értetődően épült be és máig bevett gyakorlat a katolikus, a görögkeleti és az anglikán egyházakban - utóbbiban minden egyházmegyének van saját kirendelt ördögűzője. A kereszténységben az ördögűzéseket "Jézus nevében és erejével" végzik, Máté evangéliuma szerint ugyanis Krisztus maga parancsolta tanítványainak, hogy gonosz szellemeket űzzenek az ő nevében. A nemrég leköszönt pápa, XVI. Benedek kifejezetten támogatta a témát érintő tapasztalatcseréket: 2000-ben új szertartáskönyvet dolgozott ki az ördögűzőknek (a meglévő 17. századi helyett), 2011 tavaszán pedig exorcismus-konferenciát is rendeztek a Vatikánban.

A Vatikán legsikeresebb ördögűzője a 88 éves Gabriele Amorth, aki hetvenezer sikeres "beavatkozást" vezetett már le - szép teljesítmény, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a "szakmát" 1986-ban kezdte. Páratlan praxisának tapasztalatait egy könyvben írta meg - Don Gabriele Amorth : Egy ördögűző tapasztalatai címmel magyarul is megjelent.
Persze nem minden ördögűzés jár eredménnyel: Romániában a közelmúltban egyházi műhibaper indult egy balul sikerült ördögűzés miatt; a modern ördögűzés egyik halálos áldozatáról pedig 2005-ben film is készült (Ördögűzés Emily Rose üdvéért, Scott Derrickson rendezésében).

Hogyan folyik az ördögűzés?

Az ördögűzés latin neve, az exorcismus "eskü alatt megtagadást" jelent. A folyamatot szertartáskönyv szabályozza, amitől nem lehet eltérni. A rituálé során szenteltvizet (olykor szentelt olajat és szentelt sót is) használnak, elmaradhatatlan a szentek közbenjárásáért való fohászkodás, a keresztvetés, a kézrátétel. Az ördögűzőnek tudnia kell, hány démonnal kell megküzdenie a lélekért, és pontosan kivel vagy kikkel áll szemben: ezt kérdezgetéssel deríti ki, anélkül, hogy a kelleténél jobban belemélyedne a sátánnal folytatott beszélgetésbe. A tulajdonképpeni ördögűző szertartás két részből áll: az első Istenhez szóló könyörgés, a második pedig a Gonosz határozott felszólítása, hogy távozzon a megszállott emberből. A szertartást köszönő imával zárják, és szükség esetén később is megismétlik.
A vatikáni exorcista, Gabriele Amorth atya így vall a kulisszatitkokról könyvében:

"Vannak ördögök, akik nem viselik el, ha keresztet rajzolunk a stólával a fájó testrészre; van olyan, aki nem szenvedheti, ha az ördöngös arcába fújunk; olyan is van, amelyik minden erejét latba veti, hogy elkerülje a szenteltvízzel való meghintést. Vannak azután olyan mondatok az ördögűző imákban és más imákban is, amelyre az ördög erőszakkal reagál, vagy éppen azzal, hogy elveszti erejét. Az ördögűzés lehet rövid vagy hosszú, aszerint, hogy az ördögűző számos tényező figyelembevételével hogyan tartja jónak. Gyakran igen hasznos egy orvos jelenléte, nemcsak a kezdeti diagnózis felállítása miatt, hanem ahhoz is, hogy tanácsot adjon az ördögűzés időtartamára vonatkozólag. Különösképpen akkor, ha az ördöngös ember beteg (például szívbeteg), vagy az ördögűző érzi magát rosszul, az orvos javasolhatja az ördögűzés felfüggesztését. Általában azért az ördögűző érzi, ha kár tovább folytatni a küzdelmet."

Mikor kerül sor ördögűzésre?

A megszállottak és hozzátartozóik napjainkban nagy utat járnak be, mire kizárnak minden lehetséges fizikai és mentális betegséget, ami az állapotukat megindokolná: az ördögűzés jellemzően csak végső megoldásként jön szóba. A démonok a tapasztalatok szerint egyébként leggyakrabban fiatalokat, néha gyermekeket kerítenek hatalmukba, kialakulatlan értékrendjük és befolyásolható személyiségük miatt.

A modern orvostudomány kialakulásáig számos pszichiátriai betegséget tudtak be a démoni megszállásnak és próbáltak ördögűzéssel orvosolni. A középkorban különösen sok kárvallottja lehetett az ördögűzéseknek a Tourette-szindrómában szenvedők között: a betegségre jellemző önkéntelen mozgások és hangadások a normális viselkedéstől olyan élesen elkülönültek, hogy egy másik személyiséget gyanítottak mögöttük. (Ráadásul, mivel a szindrómával élők állapota nem enyhült a rituálékat követően sem, kiközösítették, vagy akár boszorkányként el is ítélték őket.)

A püspökök ritkán engedélyeznek ördögűzést, és maga a folyamat többnyire orvos felügyeletével folyik, hiszen a rituálé testileg-lelkileg egyaránt kimerítő a megszállott számára. A szkeptikusokat természetesen nem győzik meg a modern ördögűzők sikerei: az exorcismus által előidézett gyógyulásokat a színpadi hipnózishoz hasonló terápiás játék mechanizmusával magyarázzák. Ám, mint ismeretes, a cél szentesíti az eszközt.