Hullaszag sem állhatja útját a szerelemnek

Mióta a világ két pofára zabálta a vegetáriánus vámpír és a száját soha becsukni nem tudó tinilány vértelen románcát az Alkonyatban, megnyílt az út a további bizarr szerelmi párosok előtt - noha persze már a szörnyfilmek hőskorszakában is rendszeres volt, hogy Frankenstein teremtménye, a Farkasember, vagy épp King Kong beleszeret egy szépséges hajadonba. Amíg azonban a régi filmekben ez valamiféle szomorúan egyoldalú, tragikus viszonyt jelentett, addig a kortárs tömegfilm elkezdte megnézni, hogy mi van, ha TÉNYLEG összejön két nagyon különböző, más "fajból" származó teremtmény. A dolog sikere pedig azt mutatja, hogy ezen keresztül valamit sikerült elkapni a korhangulatból, az efféle sztorik minden romantikus bugyutasága ellenére is.

Szerencsére az Eleven testekre kevéssé jellemző ez utóbbi - már a bugyutaság, a romantika megvan. Isaac Marion magyarul is olvasható regényéből íródott a történet, és az alapfelállás annyira groteszk, hogy az már jó: az arisztokratikus vámpírokkal ellentétben itt egy hörgő és csoszogó, hullaszagú fiú a "hősszerelmes". Aki azért szeret bele egy emberlányba, mert megöli és megeszi annak pasiját - a fickó agyának elfogyasztása révén pedig megkapja annak emlékeit és érzéseit is, így a vonzalmat is Julie iránt. Így aztán meg is menti őt a többi zombitól és a saját feltörő ösztöneitől (azaz itt is akad némi önmegtartóztatós tanmese, mint az Alkonyatban - "tinik, nem kell egyből szexelni!"), majd megpróbál közelebb férkőzni a nyilván cseppet rémült csajhoz. Eközben pedig megküzd a saját zombiságával is, például hogy beszélni alig tud, fizikailag sem túl vonzó: lássuk be, kamaszkorunkban mi magunk sem éreztük ezt másképp az ellenkező nem közelében. Azzal persze nem árulunk el nagy titkot, hogy az R nevű zombi és a Julie nevű lány (lásd Rómeó és Júlia) közeledése végül sikerrel jár, és a szerelem mindent megváltoztat, talán még a halottak is életre kelnek tőle.

Az Eleven testek két műfajt keresztez látványos módon: a tini romantikus komédiát és a posztapokaliptikus zombifilmet. A regényben a hangsúly inkább az utóbbin, a filmben az előbbin van: a szerelem itt a lényeg, kérem, és a poénok, a zombik irtása és az emberiség túlélése a távoli jövőben csak kulisszák a két ifjú románcához. A korábban az emlékezetes Fifti-fiftit jegyző Jonathan Levine ebben a filmjében is ügyesen zsonglőrködik a különböző hangnemekkel és varázsol egy alapvetően tragikusnak tűnő alaphelyzetből nem ízléstelenül vicces, hanem kedvesen humoros komédiát. Ami egyaránt kielégítheti az Alkonyat-rajongókat (pláne a Kristen Stewartra erősen hasonlító főszereplőnő révén), és azokat is, akiknek a csöpögős romantika helyett inkább a sötét humor és a bájos esetlenkedés jön be a szerelmes filmekben.

Kövesd az Akkor és most oldalt a Facebookon! Érdekel a retró? A régi idők nagy filmjei, zenéi, sztárjai? Kövesd az Akkor és most oldalt és szemezgess a gyönyörű fotókból és képösszeállításokból. IRÁNY A FACEBOOK ÉS AZ AKKOR ÉS MOST OLDAL!