Kovács Kati: "Előttem a múltam"

„Mennyire rohan az idő, olyan, mintha mindez csak tegnap történt volna és nem ötven évvel ezelőtt. Kíváncsian várom, hogyan néztünk ki fiatalon. Az egyik szemem sír, a másik nevet, amikor majd megnézem a produkciót. Magunkat visszanézni felkavaró és megrázó élmény, de ugyanakkor örülünk, hogy még itt vagyunk, és mindnyájunknak kicsit könnyes a szeme, amikor nézzük a régi kollégákat, Tamási Esztert, Takács Józsefet, Varga Marikát, akiket jól ismertünk, és már nincsenek velünk. Nosztalgikus hangulatban, a sírás határán vagyok, amikor előttem a múltam. Ezt a felvételt, amit majd lejátszanak, nem láttuk, nem voltak visszatekintések az évekkel ezelőtti produkciókra"

A magyar televíziózással együtt lettünk ismertek, 1964-ben már szerepeltem a tévében, innen datálom a profi működésemet. Ez nem volt kitaposott út, nem láthattuk a kollégáktól, hogyan kell bejönni a színpadra, beszélni. Mi ezt magunknak teremtettük meg. Elég erős egyéniségek voltunk, akiknek nem segítettek stylistok, fodrászok abban, hogyan kell kinézni, mindenki a saját karakterének, egyéniségének megfelelően viselkedett. Éppen ezért megkülönböztethetők voltunk, nem váltunk tucattermékké, pedig lehet, hogy akartunk volna. A televíziózás úttörő dolog volt, és mi szervesen hozzánőttünk az ország életéhez." -mesélte Kati, aki saját feldolgozott dalaival szemben elég kritikus.