Lemondott a hobbijáról Heilig Gábor

A segítőkész zeneszerző már bánja, hogy akkor segített be egy lépés gyakorlásába a táncba teljesen belegabalyodott asszonykájának, amikor legszívesebben mereven bámulta volna a tévé képernyőjét. Gábor imádja a focit, kedvenc csapatának, a Barcelonának a meccseit nézni számára szent és sérthetetlen időtöltésnek számít. Focirajongó, ugyanakkor lovagias, segítőkész férfi is, aki felesége kérését még a meccs közben is ellenkezés nélkül teljesítette, amikor támaszra volt szüksége egy fontos láblendítés elpróbálásához. Igaz utána nem hagyta szó nélkül a kihagyott pillanatot, konstatálva, ezt elbukta.

„Hazaérünk és megvacsorázunk, majd Gábor leült meccset nézni, én pedig elkezdtem gyakorolni. Van egy lépés, ami számomra nagyon fontos lett volna, nem voltam benne biztos, hogy jól emlékeztem rá. Szóltam a Gabinak, hogy egy pillanatra álljon fel a fotelból, szó nélkül jött, pedig láttam rajta, hogy inkább a tévét nézné, de tényleg segíteni akart. Számoltam, hogy egy-két, három, négy, lendítettem a lábamat és következő pillanatban már benne is volt a gól a hálóban. Szegény, teljesen kiakadt, hogy pont ezt a pillanatot hagyta ki, amit már annyira várt” – mesélte már nevetve Viki, aki elárulta, hogy jelenleg az életünk a táncról szól.

„Szeretek otthon gyakorolni, amikor már semmi dolgom neki is állok, még akár éjfélkor is. Szeretek másnap úgy menni az órára, hogy minden lépést tudok. Ilyenkor megkérdezem Gabit, hogy akarja-e, hogy vele is gyakoroljak, de ő csak ül és fejben lépeget. Számomra most derült ki, hogy a tánc nem csak fizikai, hanem szellemi elfoglaltság is. Nagy erőpróba, de nagyon élvezem, mintha valamilyen nyelvet tanulnék. Amikor a 80-es években az Evitát próbáltuk jártam táncpróbára, de abban a produkcióban az volt a lényeg, hogy jól énekeljek, senki sem erőlködött azon, hogy komoly tánctudásom legyen. Talán, amit most elsajátítok, a baráti körünkben tudom hasznosítani, vagy a férjemmel, akivel néha otthon is táncolunk, bolondozunk.”