Íme, a Kezdj új életet a Life.hu-val program győztesei!

A decemberben meghirdetett program keretében a Life.hu első kiválasztottja, Albert Kinga volt. A rákból felgyógyult kétgyermekes anyuka a kemoterápiás kezelése után döntött úgy, hogy lefutja a Telekom Vivicitta Városvédő futóverseny 10 kilométeres távját. Sok küzdelem, még több edzés eredményeként áprilisban teljesítette a kitűzött távot. Kinga annyira jól érezte magát a felkészülés ideje alatt és olyannyira beleivódott a sport szeretete a mindennapi életébe, hogy itt nem is volt megállás. Folytatta felkészülését, és augusztusban indul az Ironman versenyen is. Elért céljához ezúton is gratulálunk és kívánunk neki további sportsikereket a jövőben is!

Szántó Daniella decemberben úgy határozott, hogy formába hozza magát esküvőjére. Január óta megállás nélkül edzett, diétázott, aminek meg is lett az eredménye: augusztus 2-ai esküvőjén 18 kilogrammal könnyebben állhat oltár elé. Gratuláunk neki és sok sikert kívánunk a továbbiakban is!

Benyeczkó Gabriella , aki 50. születésnapja előtt minden hónapban egy-egy kihívás elé állította önmagát, sikkerrel vette az akadályokat: a Gerecse 50 teljesítménytúra, a Balaton körbebiciklizése, a Nánási Pállal közösen elkészített fotósorozat után csónakba ült és raftingolni indult. A rákból felgyógyult nő remekül érezte magát a program teljes időtartama alatt, amiről a TV2 Mokka című műsorában is beszámolt. Hogy végül, hogyan küzdött meg Gabi saját magával az elmúlt néhány hónap leforgása alatt? Ezt maga mondja el nekünk:

"Hogy melyik kihívás tetszett leginkább? Nem szeretném összehasonlítani őket, mindegyik különleges volt valamiért. Így az örömöt, jóérzést is nehéz lenne rangsorolni, amit okoztak. Mert volt olyan, ami megismételhetetlen, volt ahová igazán oda kellett tenni magamat, olyan is, amelyik izgalmasabb volt. Miért vágtam bele? Gondoltam, egy kis személyiségfejlesztés az élmények és tapasztalatok segítségével. Ami mindenképpen sikerült ebben a pár hónapban, hogy a felbolydult belsőmhöz igazítottuk az életem. Mert induláskor sem volt garancia arra, hogy megoldódnak a problémáim. Viszont már tudom, mit bírok fizikailag, hogy bírom a nyilvánosságot (rosszul, sokat harcoltunk emiatt). De ennyivel előrébb vagyok. Mit szerettem volna bizonyítani magamnak? Talán annyit, hogy megmerek bizonyos dolgokat tenni. Bár nem a fizikai erő kifejtésével kapcsolatosak az igazi kihívások számomra. Rengeteg az ellentmondás e téren is bennem. Erre a korra nagyon jellemző a test, a szépség, a fiatalság kultusza, nem beszélve a teljesítménykényszerről. Én nem ezek alapján ítélem meg az embereket, és tessék, mégis bele akarok idomulni, mintha csak ez számítana. Mégis teljesítményt akartam felmutatni. Megkérdeztétek, hogyan élem meg a nőiességemet, és én ostobán a tükörben látottakkal foglalkozom, miközben tudom, hogy nem attól fogom teljesen nőnek érezni magam, ha elfogadom, amit látok. Az már az eredménye lesz valaminek, ami jóval túlmutat a hiúságon. Szorongok, tele vagyok bizonytalansággal, kétséggel, gátlással és sokszor ez egészen furcsán nyilvánul meg. Nem tudatos, és félrevezetni sem szándékozom senkit. Illusztrálásképp egy történet arról, hogy mennyire másra lehet következtetni abból, ahogy viselkedem, mint ami bennem van. Üdültünk, talán 12 éves lehettem. A strandon volt egy meredek csúszda, amin fekve csúsztam le. Hú, milyen bátor, milyen vagány mondták. Mivel kimondták, ki merték mondani, amit gondoltak, volt lehetőségem korrigálni a csalóka látszatot, elmondani: - nem merek ülve lecsúszni, félek. Félek, mert nem látom a végét, fogalmam sincs mikor érkezem meg. Elérem-e azt az áhított kiegyensúlyozott állapotot. Nem tudom jó irányba indulok-e el? Mindenesetre most egy csöndesebb, befelé fordulós időszak következik, sokat leszek egyedül. Az igazán lényeges dolgok meglépéséhez kell bátorságot gyűjtenem, mert alapvetően gyáva és félénk vagyok."