Ki a jó ember? A Centrál Színház új darabjából kiderül

A Centrál Színház legfrissebb darabja, bár amerikai szerző műve, a mi magyar valóságunk húsbavágóan aktuális pillanatát mutatja be: elbocsátás - új állás reménye nélkül. A kirúgott pénztárosnőt Básti Juli alakítja - akinek rendkívüli tehetségéből adódóan meg sem kottyan, hogy úrinő helyett ezúttal egy szerencsétlen asszonyt, egy prolit alakít - játéka hiteles, nem bújik ki a szerepe mögül, tökéletes, mint mindig.

Partnere Szervét Tibor - méltó társ a színpadon. Egy kikupálódott, finom modorú, "telepi" múltjának teljes mértékben hátat fordító alakot formál meg. Sima beszédében nincs hiba, annál több az udvarias közömbösség. Biztosan te is találkoztál már ilyen emberrel, aki gyerekként barátnak tűnt, de felnőtt fejjel már csak egy nagyképű vagy üresfejű pojácát láttál magad előtt - nem is érted, mit kedveltél benne. A Szervét által megformált karakter épp ilyen. Tökéletes tükre a középszernek - egy jól kereső senkiházi.

Vajon visszaépíthető-e kettejük között az egykor létező érzelmi kapocs? Segít-e az orvos, aki megtehetné, ha akarná? És van-e még más is - egy titok, amelyről 30 éven át senki sem tudott?

Az előadás legnyugtalanítóbb élménye az, hogy tényleg mindenki jó ember - és igazából semmi olyat nem tesznek, ami nem volna helyes, szokványos, az általános erkölcsi normáknak megfelelő. De nem tesznek többet sem - semmit, ami segítene, hogy az áldozat többé ne legyen áldozat, és hogy áldozatot az hozzon, aki megteheti, és ne az, aki rákényszerül.

A Centrál Színház egyre észrevehetőbben törekszik arra, hogy jelenünk problémáit, mai ügyeket állítson színpadra - ebbe a vonulatba illeszkedik A kutya különös esete vagy a Scherer Péter fémjelezte nézőművészeti előadások - a szórakoztatásban is a fajsúlyosat keresve. Ezért ezt a darabot elsősorban azoknak ajánlom, akik fontosnak tartják, hogy időnként tükörbe nézzenek, és észrevegyék, ha a jó modor mögött már nincs jó cselekedet. Ez a színvonalas előadás megér egy estét, jó szórakozást kívánunk hozzá!