Múzsák, akiknek Kiss Tibiék megadják magukat: Quimby a nőkről

2014.12.25.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Quimby-történelem: 5 meglepő dolog, amit nem tudtál a kedvenceidről című cikkünkben említettük korábban, hogy miután Tibi és Varga Liviusz is boldog édesapák, családos fejjel nehezen beszélnek már a csajozásról. Egy korábbi interjúban Tibi úgy fogalmazott, ebben a témában ma már szó szerint beragadnak a szavak.

Ez persze nem volt mindig így, és nyilván a Quimbynek is, és a dalszövegeket íróknak is megvoltak a múzsáik, a szerelemeik, saját Fekete Lamoure-jaik, vagyis a nők, akiket a legkacifántosabb és legszebb versszakokba írtak bele. Összegyűjtöttük hát a kedvenceinket.

Hintalógalopp

Az 1999-es Ékszerelmére albumra került fel a Hintalógalopp című muzsika, mely talán ez egyik legalapvetőbb szerelmi igazságot tárja fel előtted. Mégpedig azt, hogy szeress, vagy eressz el!

Hallom a hangodat, érzem az illatod,
Alattam hintaló, ölemben csillagok.
Nézek az égen át begyulladt szemekkel.
Reszket a félhomály, hát szeress vagy eressz el.
Hallom a hangodat, érzem az illatod,
Ringat egy hintaló, hatalmas hold ragyog.

Senki se menekül

"Nem vagy egyedül, senki se menekül." Így szól a legtöbbet mondó sor 2013-as Kaktuszliget elnevezésű album harmadik számában. Hogy vajon tényleg menekülni akarsz, vagy valójában te kötözöd oda magad valakihez, akinek a kezében ott a korbács, nem derül ki a dalból, de az egész biztos, hogy mindenki megtalálja benne a magyarázatot a saját magában feltett kérdésre.

Mire már azt hittük, hogy végre megérkeztünk, jön egy újabb kanyar,
És az a mihaszna szürke felhő fenn az égen vajon tőlünk mit akar,
Napunk eltakarva van ma, langyos eső mossa szennyesét,
Ilyenkor a világon mindig valaki elhagyja a kedvesét.

Legyen vörös

"Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös, mint a hajnal alja,vörös, legyen minden, legyen vörös" - üvölti a szöveg a Kilégzés lemez legtitokzatosabb lányának, akire az előszobában, kábultan találsz rá a Legyen vörösben! Hogy ki ő, mi ő, nem tudni, de szinte látod magad előtt, ahogyan a szoba közepén táncol azzal a bizonyos késsel...

Felrobban a Nap, a Hold,
A fejünk felett meghasad az ég,
Hányszor mondjam neked baby,
Hé, hé, legyen már elég!
Arany csőrű héják köröznek,
ez már a vég!

Don Quijote ébredése

A Quimby egyik bizonyítottan leggyönyörűbb dala nem is fonódhatna más téma köré, mint a szerelem, és természetesen abból is a legnehezebb fajta bújik meg a Family Tugedör 19. számának sorai között. Mert ki ne érzete volna már, hogy egy eldugult piszoárban vitorlázik? Vagy, hogy zajos magányban foszforeszkál a sápadt fényű telihold alatt, miközben egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellette? Na ugye. Mindennapos eset ez...

Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok,
fojtogató bűntudat emészt.
A szívek szemétdombján kapirgálok.
Szeretni, Istenem, milyen nehéz!

Annyi minden bajjal kell még megküzdenem,
plusz még itt van a nyakamba varrva,
egy lefejezett szerelem...

A szebbik nem és a rondább igen

Nyilvánvaló, hogy a Kicsi ország albumra is fel kellett, hogy kússzon egy szerelemdal, ahol te vagy a holdfény, amikor nyulak futnak a mezőn. Te voltál már receptor, amin az álmok zuhannak át? Ha igen, azért, ha nem, akkor pedig azért muszáj ismerned ezt a dalt is.

Te vagy a zászló Amibe belekapaszkodik a szél És én egy lukas léggömb A sztratoszféra peremén Bekötött szemmel kergetőzünk S hiszünk abban amiben Te vagy a szebbik nem És én a rondább igen.