Rózsaszín Bőrönd Expedíció: Rémek kicsiny háza - egy horror-szülinap részletei

Végre! A hokkaidói panziónk előtt állunk. Mindent egyméteres porhó takar. Kopogunk. Húúú, akkor most egy forró fürdő jön kettesben az átlátszó kádban. Aztán felveszek valami szexi fehérneműt és megkérem, hogy masszírozza meg a hátam. Megint kopognunk. Juj, de fincsi lesz. Elég sokára nyitnak ajtót. Belépünk a házba, és marha nagy zaj fogad. Mintha nem is ide érkeztünk volna tegnap. Képzeljétek, vagy 15 felöltöztetett kutya rohangál a házban fel s alá. Egy széken ül a kanos kis dög, Tanaka. Korona van a fején. Nah, ez meg mi? Darcy is pislog összevissza.
- Whats this crazy shit, son? - kérdezi.

Mit tudom én, felelem. A tulajok meg sehol. Nézem, mindenhol kutya, és sehol egy gazdi. A lakás különben fel van díszítve lampionokkal meg lufikkal. Tanaka úgy ül a nappaliban a kutyaszéken, mintha őt ünnepelnék. Lehet, hogy őt ünneplik? Kutyaügyben sok furcsaságot láttam már Japánban. Ismertem egy szemészorvosnőt Tokióban, aki kutyababakocsit vett a kutyabébiknek. Reggel kórházba menet vitte őket a kutyanapközibe, este meg munka után hozta haza. Azt mondta, nem kell neki se férj, se gyerek, kutyával az élet sokkal egyszerűbb és könnyebb. Spéci lézeres műtéteket csinál tucatjával naponta, ebbe neki egyáltalán nem fér be egy követelőző férj és 1-2 nyavalygó kölyök. Hát, nem tudom, de én inkább igazi gyerekkel szeretnék otthon lenni gyesen, nem két csivavával.

A zaj egyre nagyobb a házban. Na, gondolom, itt elég nehezen jön össze a szexi hancúrozás. A nappaliban két LCD-tévé a falon. Mindkettő bekapcsolva. Valami kutyaszépségverseny megy sztereóban. Azt nézi Tanaka. Különben meg olyan pofákat vág, mintha be lenne drogozva. De az is lehet, hogy telenyomták valami kutyák számára kifejlesztett energialöttyel. Felbaktatunk a lépcsőn. Próbálunk találni valakit, de semmi. Aztán felfedezem, hogy résnyire nyitva van a titkos ajtó, a Secret Door.

Visszahőkölök, de Darcy elkapja a csuklómat. Let's have a look, súgja. Szemében az a csintalanság, amit annyira imádok. Oké, csatlakozom. Én is kíváncsi vagyok, csak elfojtom. Darcy benéz. Elkerekedik a szeme.
- Oh, my god, son - mondja.
- What's that? - kérdezem remegve.

Aztán valakinek a kezét érzem a hátamon. Nagyot visítok. Hei! A tulajnő néz rám.
- What's the tlouble? - kérdezi.
Hebegek-habogok, olyanokat mondok, hogy nem találtunk senkit, gondoltuk, itt vannak, meg, hogy szeretnénk vacsorázni. A nő üveges szemmel bámul rám, majd felnevet.
- No ploblemo. Meghívhatom önöket a fiam születésnapi zsúrjára?

Hát, nem tudok se köpni, se nyelni. Nyilván a kutyára gondol, amikor a fiát emlegeti. Szegény. A felnőttek a titokszobában vannak. És ugye tudjuk, hogy nincs olyan titok, amely előbb vagy utóbb napvilágra ne kerülne?

Egy gyerekasztal körül ül négy kitömött bébimedve, azaz bocs. És még vagy 5-6 felnőtt japán egy gyerekrulettasztalnál. Ők élnek és elmélyülve játszanak. Az arcunkra fagy a mosoly. A sarokban hordozható karaoke-gép, mellette csomó plüssállat - a Micimackótól a Plutó kutyáig minden. Aztán egy Hello Kitty-sarok.

-This is my son's collection - mondja a nő.
Király. Akkor ez itt a fia kriptája. A gyerek képe a falon aranykeretben. És egy csomó medál. Mondja, síelő volt, országos bajnok. Egy napon nem jött haza. Valószínűleg medvével találkozott az erdőben. Amikor megtalálták, még élt. Hazahozták, de három napra rá belehalt a sérüléseibe.
- I am very sorry - dadogom.
- That's why the baby beal. Ezért vannak kitömve a bébibocsok - nevet velőtrázóan a nő.

Uh, most liftezik a gyomrom, mert összeáll a kép. Ezek azért öltek bocsokat, hogy bosszút álljanak. És mindezt fapofával meséli, mintha a szabadesés törvényét mondaná. Darcykám is eléggé ki van akadva. Gyakorlatilag tántorog. Vagy inkább imbolyog. Erre ő sem számított. Csak összeszedi magát, előbb-utóbb. És különben is, azt tanítja a zen, hogy bent zord az élet és fekete a világ, vedd fel a cseresznyeruhát.