Felejtsd el A szürke ötven árnyalatát, itt a (félig) magyar BDSM-film!

Egy fiatal nő kerékpáron érkezik egy gazdag villa elé. Becsönget, szolgálatra jelentkezik a ház úrnőjénél. A külsejükből, a ruhákból, a díszletekből, de a későbbi eseményekből sem kapunk fogódzót arra nézve, hol és mikor járunk. Az úrnő megalázza, sőt szexuális játékszerként használja a lányt, akit ez nem látszik zavarni. Sőt, jön újra, sőt, igényli a rituálékat, sőt, kiderül: ő irányítja őket. A két nő pedig nem szolgálólány és úrnő, hanem egy együtt élő szerelmespár.

Peter Strickland angol rendező jó ideje Magyarországon él és dolgozik, az első játékfilmje ráadásul egy specifikusan erdélyi történetet dolgozott fel (Varga Katalin balladája). Ebben a rendezésében is számos magyar munkatárs közreműködött vágótól látványtervezőn és gyártásvezetőn át színészekig (azaz színésznőkig, hisz a filmben nem szerepel egyetlen férfi sem); a helyszínek pedig szintén mind Magyarországon találhatók, ha nehezen felismerhetők is a film világához alakított formájukban. Strickland szeme előtt bevallottan a hetvenes évek európai erotikus (és horror-)filmjeinek hangulata lebegett a The Duke of Burgundy világának kitalálásakor, ezen a téren pedig teljes sikerrel is járt a gazdag szín- és szimbólumvilág, az álomszerű lebegés látványvilága, az érzéki közelképek, a csábító kosztümök és az andalítóan buja zenék alkalmazásával.

Azzal, hogy két nőt tett meg Peter Strickland a története főszereplőivé, és azzal, hogy ennyire lecsupaszította körülöttük a külvilágot (szinte végig a villa belsejében játszódik a film, és szinte végig ők ketten vannak csak a vásznon), egyfajta makettjét hozta létre egy szerelmi kapcsolatnak és a szerelmi kapcsolatoknak általában, amelyet szinte laboratóriumi körülmények között, egyéb külső hatásoktól mentesen vizsgálhat. Hisz minden kapcsolatban jelen van dominancia és alávetettség különböző formában és mértékben, tanulságos tehát megfigyelni azt, amikor erre van kihegyezve két ember szerelmének története, amikor minden ezen keresztül nyilvánul meg. Hogyan próbáljuk meg működtetni a kapcsolatainkat? Mennyire fontosak a saját vágyaink és mennyire a másiké, alávetjük-e magunkat akaratlanul is, irányítani próbálunk-e akaratlanul is? És mindig feltétlenül az irányít, aki a tettei szerint ezt teszi? Milyen finom eszközei léteznek a manipulációnak és a kiszolgáltatottság, a függés elérésének? Ha azt látjuk, ahogyan ezeket a kérdéseket két ember nyíltan, fizikai aktusok és szexuális játékok formájában is megélve körüljárja, az közelebb vihet ezen jelenségek rejtett formáinak megértéséhez is — pláne egy olyan filmben, amely nem átall el is mélyedni a témában, A szürke ötven árnyalata jellegű romantikus pornómesékkel ellentétben.

Mindez még akkor is így van, ha néha a film kicsit megnehezíti a dolgunkat: olyannyira pazar formavilágot teremt a történetéhez, hogy szemlátomást néha önmaga is elveszik benne, nem tudja kihagyni a kéjes élvezkedést a filmnyelvi, művészi élvezetekben. De hát pont egy erotika ihlette filmnek hogy is vethetnénk a szemére, ha nem bír ellenállni a kísértésnek?

7/10

Kiknek ajánljuk:

- akik kíváncsiak egy olyan szerelmi kapcsolatra, aminek A szürke ötven árnyalatával szemben tényleg és hitelesen része a BDSM.

- akiknek nem szitokszó a „művészfilm”.

- akik szerették a hetvenes évek európai erotikus filmjeinek hangulatát és képi világát.

Kiknek nem ajánljuk:

- homofóboknak és mindenkinek, aki szereti megmondani, másoknak hogyan (nem) kéne szexelni.

- akiknek nincs türelmük egy lassú tempójú, erős nézői figyelmet igénylő alkotáshoz.

- akik szívesebben választják A szürke ötven árnyalata-féle mesék tündérvilágát.