Nádai Anikót a párja mentette meg a szülés utáni depressziótól

Az Éjjel-Nappal Budapest korábbi szereplője legszívesebben el sem mozdulna tündéri kisfia, Patrik mellől, de tisztában van vele, hogy jót tesz, ha időnként felnőttek társaságát is keresi. Anikó kicsípte magát, és két szoptatás között megnézte a HBO új filmsorozatának bemutatóját.

„Ez csak a második alkalom volt, hogy pár órára magára hagytam a kisfiamat, tényleg nem járok el itthonról. Először az RTL 18. szülinapi partijára mentünk, most pedig ide ugrottunk el. Anyukám lelkes nagymama, 185 km távolságról is jön, és vigyáz az unokájára. Ennyi kimozdulás kell, hogy az ember egy kicsit kikapcsolódjon, feltöltődjön. Jó érzés emberekkel kommunikálni, felnőttek között lenni. Nagyon élvezem az anyaságot, de kapom a kritikákat, hogy magára mertem hagyni a gyereket. Léteznek azok az ősanyatípusok, akik úgy látják, hogy az anyának minden pillanatban a gyereke mellett van a helye. Én nem ezt vallom, nekem a kimozdulás otthonról segít abban, hogy kiegyensúlyozottabb legyek, ugyanakkor a mamám örül, hogy pár órára kettesben lehet az unokájával. De úgy megyek el otthonról, hogy előbb megetetem, megfürdetem, elaltatom Patrikot, így nem is érzékeli a hiányomat” – mesélte Anikó, aki hosszú ideje alig jelent meg a nyilvánosság előtt.

„Amikor terhes voltam, akkor óriási hassal nem mentem sehová, amikor a baba megszületett, akkor sem az volt az elsődleges szempont. Amikor a csatornánk szülinapján ünnepeltünk, ott a kollégákkal, újságírókkal beszélgettem. Ez a rendezvény volt az első, hogy Danival egymásra figyelve élveztük az estét - mesélte Anikó, aki gyermeke apjának is köszönheti, hogy nem esett szülés utáni depresszióba.

„Dani mindig megdicsér és szépeket mond, még a főztömre is, pedig az nem mindig tökéletes. Így van kedvem máskor is főzni. Az ő pozitív hozzáállása miatta nem mentem át szülés utáni depresszióba. Mindenben támogat, nem hátrafelé sodor, hanem lendít előre magával. Hajlamos vagyok a depresszióra, a szülés előtt volt olyan időszakom, amikor magam alatt voltam. Féltem tőle, hogy megint beleesek, de ez a kisbaba akkora célt adott a mindennapjaimnak, hogy eszem ágában sincs olyan dolgokon gondolkodni, amik miatt ismét depresszióba eshetnék. Mindennap csoda látni, ahogy változik, ahogy rám néz, felismer, nevetgél, gügyög, egyre izgalmasabb az életünk. Még az sem zavar, hogy még mindig van pár kiló plusz rajtam. Ez ellen tornával küzdök, minden este nyomok pár felülést, kitörést.