Nagy Adri: "Az ember nem vásárol családtagot"

2016.10.06.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Nagy Adri énekesnő fiatal, kedves, tehetséges és rendkívül elfoglalt, de még emellett is fordít időt arra, hogy a számára fontos témákra, köztük az állatvédelemre, felhívja a figyelmet. Az Ebremény Egyesülettel egy jótékonysági fotózás kapcsán találkozott, s mint mondja, hamar megteremtődött az összhang nemcsak közte és a gazdára váró kutyák között, hanem az ebreményes csapattal is.

Adri saját kutyája, Aladár is ettől a szervezettől van, meglátta a hirdetett kutyák között, és bár sokáig gondolkozott azon, hogy belefér-e elfoglalt napirendjébe egy kutya, végül az örökbefogadása mellett döntött.

A kutyavállalás kicsit olyan, mint a gyerekvállalás. Az ember halogatja, tervezgeti, hogy mikor ideális, hogyan lehet megoldani az új, kibővült életet, de aztán, amikor ott van az új jövevény, valahogy minden a helyére kerül, minden a világ legtermészetesebb módján alakul. Így történt Aladárral is. Amióta nálam van, viszem magammal mindenhova: a forgatásokra, az edzőterembe, a baráti összejövetelekre. Soha nem éreztem, hogy gondot jelentene, hogy megszervezzem a dolgait, egyszerűen jön velem mindenhová.

Felmerült benned, hogy kutyát vásárolj, vagy mindig örökbefogadásban gondolkodtál?

Az ember nem vásárol családtagot, de amúgy is rengeteg a gazdára váró kutya, akik hálásak, ha őket választja az ember. Lehet azt mondani, hogy jófejség menhelyi kutyát hazavinni, de csak ezért senki nem tenné. Ezek a kutyák ugyanolyan értékesek, ugyanolyan ragaszkodók, és vágynak az ember társaságára. Aladár jó példa arra, hogy nemcsak a tenyésztőtől vagy rosszabb esetben szaporítótól beszerzett kutyák lehetnek igazi társak, hanem egy menhelyi kutya is tökéletes lehet. Sokan irigylik, hogy Aladár milyen kiegyensúlyozott, mennyire jó idegrendszerű, de ez talán érthető is akkor, ha az embernek egy túltenyésztett, ideggyenge kutyával kell együtt élnie.

Milyen érzés, hogy a kutyavállalással egyben bekerültél a kutyásként ismert celebek közé is?

Jó! Hiszem azt, hogy a kutyás emberek, így az ismertebb emberek, színészek, énekesek, zenészek is könnyebben találják meg egymással a hangot, és valahogy a kezdeti bizalom is könnyebben megteremtődik, hiszen ha valaki kutyás, olyan nagyon rossz ember már biztosan nem lehet. Örülök neki, hogy bár gyerekkoromtól rajongok az állatokért, most, hogy sok helyen felbukkanok a kutyámmal, össze is kötnek a kutyásléttel. Büszke vagyok erre.

Az állatok iránti szereteted ezek szerint már gyerekkorodban is megvolt?

Igen, édesanyám hosszasan tudna mesélni arról, hogy hány általam összeszedett, ilyen-olyan sérült vagy magára hagyott állattal ültünk az állatorvosnál, vagy próbáltuk felnevelni őket otthon. Volt köztük galamb, kiscica, mindenféle bajban lévő állat. Sokáig állatorvos szerettem volna lenni, de a vérrel való viszonyom nem tette lehetővé, hogy ebbe az irányba induljak, egyszerűen nem bírom a vért. Ha ismert ember vagy, egyfajta kötelezettséged is, hogy odaállj a társadalmilag fontos üzenetek mellé. Nekem ilyen az állatvédelem, de a beteg vagy szegényebb sorsú gyermekek is. Ha civil lennék, akkor is ott lennék, önkéntesként segítve, de így, hogy egy ország ismer, ezt az ismertséget nem szabad nem felhasználni ezeken a területeken. A rászorulók számára minden így megnyert újabb ember egy új esélyt jelent. Jó érzés tudni, hogy ezt az esélyt mi magunk is megteremthetjük akár egyetlen sajtómegjelenéssel.

Adri elkötelezettsége, pozitív hozzáállása és hite sokak számára mutathat utat: ezer százalékon pörög, de minden, amit csinál, visszatükrözi azt, amilyen ő valójában: egy csodálatos, hatalmas szívű ember, aki történetesen néha-néha elkíséri Aladárt, a kutyáját egy-egy reggeli műsorba is, mint kísérő. Merthogy Aladár is egyre ismertebbé válik! Lehet, hogy a következő interjút már vele készítjük majd el?!