Tetovált és állatvédő: Molnár Imi, az Irigy Hónaljmirigy gitárosa

A hiteles emberek nem tudnak elbújni az elismertség elől. Imi pedig meg is érdemli, hogy pozitív példaként emeljük ki. Jelenleg is két örökbe fogadott kutyával él együtt, illetve rendszeresen segít különböző állatvédelmi szervezeteknek, a háttérben, tapasztalataival segítve részt vesz a Tetovált Állatvédők munkájában, illetve a Kutyákkal az Életért Alapítvány jószolgálati nagykövete.

A Zöld Zebra Egyesülettől fogadtál örökbe kutyát. Sosem merült fel benned, hogy vásárolj?

A korábbi kutyám egy fajtatiszta yorkshire terrier volt, őt vásároltuk. Szerencsénk volt, mert egy teljesen egészséges kutya lett belőle, de sok, szaporítótól vett kutyát láttam, akikről ez nem volt elmondható. Sokan nem tudják, hogy mekkora különbség van a tenyésztő és a szaporító között. Talán, ha látnák, hogy milyen helyeken tartják a kutyákat a szaporítók, kevesebben lennének, akik tőlük vásárolnak. A tenyésztés hivatás, a szaporítás pénzszerzés. Bizsut egy állatvédő szervezettől fogadtam örökbe, egy nagyon rossz állapotú kutya került hozzám, akivel csak az volt a cél, hogy rendbe szedem, megerősödik, aztán egy új családot keresek számára. Meg is találtam: velem él azóta is.

Szerinted miért van ennyi rászoruló, bajban lévő állat? Te hogyan segíted őket?

Velünk van a gond, azt hiszem, a hozzáállásunkkal. Az emberek között sem törődünk az elesettekkel, miért pont az állatokkal bánnánk jobban? Az a baj, hogy mindig csak a problémára koncentrálunk, soha nem a probléma gyökerét akarjuk megoldani. Nekem is volt ellenérzésem például a saját kutyáim ivartalanítását illetően, de mégsem volt kétséges, hogy átesnek a beavatkozáson. Felelősen ma már csak így lehet kutyát tartani. Jó lenne egy központi alap, amely többek között a gazdáknál élő állatok ivartalanítására lenne felhasználható, vagy akár a balesetes kutyák állatorvosi költségeire. Máshol működik ilyen, nálunk minden a civilekre hárul. A Kutyákkal az Életért Alapítvány jószolgálati nagyköveteként azt is megdöbbentőnek tartom, hogy az embereken segítő állatok esetében sem egyszerű a finanszírozás, az ilyen szervezetek is adományokból működnek. Nem így kellene lennie. Több kutyát én ugyan már nem tudok magamhoz venni, de ha felkérést kapok, segítek felhívni a figyelmet a gazdára váró állatokra, szívesen veszek részt ilyen kezdeményezésekben.

Mindig állatszerető voltál, vagy ez a fajta kapcsolatod az állatokkal csak felnőttéletedben alakult ki?

Sokáig kis lakásokban éltem, ott nem volt lehetőségem arra, hogy állatot tartsak, de amint megnőtt a rendelkezésre álló tér, egyből lett kutyám. Felnőttéletemben kerültem közelebbi kapcsolatba az állatokkal, de mindig szerettem őket, ahogy a természetet is.

Mennyire aktív része az életednek a kutya? El tudod magaddal vinni a programjaidra, nyaralásra, ide-oda?

A yorkie-t mindenhová vittük, de ő már nem velem él. A mostani kutyáim nagyobb termetűek, velük étterembe nem járok, nem hiszem, hogy ne akarnának másoktól is ételt kunyerálni. Szerencsére egy erdő közelében lakom, ide sétálok ki velük rendszeresen. A mozgás nekem is jót tesz, ők pedig élvezik a szabadságot. Nem tudom elképzelni, hogy ne én foglalkozzam a kutyáimmal, nem bíznám őket egy kutyaszitter gondjaira, hiszen ők az én felelősségem.

Milyen érzés, hogy az emberek állatbarátként ismernek?

Nagyon jó érzés, különösen úgy, hogy nem vagyok előtérbe tolva, nem szerepelek sok helyen ezzel a témával. Egy zenekar részeként egyébként is más kicsit az ismertségem. Az Irigy Hónaljmirigy zenészeként egyike vagyok csak a csapatnak, nem egy szólóénekes. Én is inkább a Lukács Lacit (a Tankcsapda énekese – a szerk.) kérném fel egy figyelemfelkeltő kampányra, hiszen sokkal nagyobb az ismertsége, mint mondjuk nekem.

A zenekarban te vagy az egyetlen, aki kutyás?

Nem, közülünk csak három tagnak nincs kutyája. Azt tudom, hogy Varga Győző még főzni is szokott a saját kedvencének, én inkább a kiszámíthatóságra, állandóságra törekszem a kutyáim etetésénél.

Az Irigy Hónaljmirigy minden témát viccesen dolgoz fel, de ez nem jelenti azt, hogy a tagjai a magánéletükben ne lennének felelősen gondolkodó, elkötelezett és jó emberek. Imivel olyan volt beszélgetni, mintha az ember „otthon lenne”: természetes, könnyed, és egyáltalán nem felszínes. Kellenek az ilyen arcok az ismert emberek közé, kellenek az állatvédelem szempontjából kiemelhető zenészek. És ki tudja, talán a mostani interjú hatására egyszer Varga Győző együtt főzhet majd egy másik állatbaráttal, a hamarosan bemutatásra kerülő ismert sztárszakáccsal, Bede Robival egy menhely kutyáinak. Bármi megtörténhet.