A börtönben töltött időről mesélt VV Indián

"A Balatonon dolgoztam tavaly nyáron, és megkértem egy ismerősömet, hogy hozzon fel Pestre. A Dózsa György út és a Dembinszky utca sarkán kapcsoltak le minket a rendőrök. Hárman fogtak rám fegyvert. Közölték, hogy letartóztatnak, majd megbilincseltek. Ezután a lakásomhoz mentünk, ők felmentek, házkutatást tartottak, én pedig ott ültem lent az autóban, és néztem ki a fejemből" – meséli Indián a letartóztatása körülményeiről. A férfit ezután a 8. kerületi rendőrkapitányságon szembesítették a vádakkal.

"Először kábítószer-birtoklással vádoltak, majd akivel elkaptak, az rám vallott, hogy tőlem vett szert, így később kábítószer-kereskedelemmel gyanúsítottak. Nem tagadom, volt nálam kábítószer, speed, de saját használatra" – mondja S. György, aki végül fél évet töltött börtönben az eset után. Sokat sírt a rácsok mögött, este, villanyoltás után rohanták meg a gondolatati, akkor jöttek elő az érzelmek. Azt vallja, hogy egy férfi nem attól kemény, hogy nem sír.

Sokat segített neki a börtönben, hogy nem volt egyedül, ismerősökkel, barátokkal találkozott odabent, kintről pedig a lányára támaszkodhatott. Ez sem volt azonban mindig könnyű:
"Szerencsém volt, mert sok ismerős volt bent, de ott is hamar összehaverkodtam másokkal. Ott volt például Tomi barátom, aki sokat segített. Ő tanított meg rendesen edzeni, emellett pedig verseket írtam, belekezdtem egy könyv megírásába. A napom fénypontja pedig az volt, ha valaki felhívott. Aki börtönbe kerül, azt leprásként kezelik. A lányom és a férje segítettek a legtöbbet, és három-négy barátom volt, aki végig mellettem állt. Néha úgy éreztem magam, mintha egy kelés, egy fekély lennék valakin, pedig én sose kértem segítséget."