Nincs édesebb, mint a női bosszú: amikor a gyengébb nem visszavág

A francia újhullám egyik legjelentősebb rendezője, Francois Truffaut igazi bosszúfilmet is rendezett, méghozzá olyat, amin alaposan érezhető az általa nagyra tartott Alfred Hitchcock hatása, és ami évtizedekkel később erősen hatott egy bizonyos Quentin Tarantinóra is. A címszerepben pedig Jeanne Moreau alakítja a végzet azon asszonyát, aki bosszút áll a férfiakon, akik rögtön az esküvője után özveggyé tették őt.

Noha a legtöbb mozifilm úgy ábrázolja a bosszút, mint valami jogos és erkölcsileg is igazolható tettet, azért nem minden esetben van ez így, még a filmvásznon sem. Ebben a filmben például a Glenn Close alakította, kissé neurotikus hölgy azt nem bírja elviselni, hogy a MIchael Douglas játszotta nős férfi nem akarja folytatni vele a viszonyt egy egyéjszakás kaland után — így aztán elkezdi tönkretenni az életét.

Hogy Quentin Tarantino mennyire vonzódik a női bosszú témájához, azt a Kill Billen kívül a Halálbiztos című rendezésében is megmutatta - és a sors iróniája, hogy mindkét film producere egy bizonyos Harvey Weinstein volt. A Kill Bill esetében egy féltékeny expasi és exfőnök tette tönkre a Menyasszony minden álmát, aki viszont visszatért, és látványos bosszúsorozaton át eljutott végül a fő célszemélyhez is.

Minden idők egyik legemlékezetesebb és legkiemelkedőbb feldolgozása mozivásznon a bosszú témájának a koreai Chan-wook Park filmtrilógiája, melyből az utolsó (A bosszú urát és az Oldboyt követő) darab egy női főhős történetét meséli el. Egy olyan kedves, fiatal lányét, akit ártatlanul börtönöznek be egy kisgyerek meggyilkolásának vádjával, ám amikor kiszabadulva rálel az igazi tettesre, a címben jelzett nőszemély válik belőle.

A tavalyi év egyik meglepetésfilmje volt ez a marokkói sivatagban forgatott francia-belga film, melyben egy kirándulás fordul rémálomba: a nős szeretőjével itt tartózkodó lányt a férfi barátai egy durva buli után megerőszakolják, a pasija viszont nem az ő oldalára áll, sőt megpróbálja eltüntetni a nyomokkal együtt a lányt is. De ő visszatér, és ultraerőszakos, extrán hatásos képsorokban számol le mindenkivel.

Diane Kruger élete egyik legnagyobb alakítását nyújtotta gyászoló feleségként és anyaként ebben a német drámában, akinek ráadásul azt is el kell viselnie, hogy hiába tudható kétség nélkül, kik felelősek a férje és gyereke halálát okozó merényletért, mégse ítéli el őket a bíróság. Így hát maga ered a nyomukba, de a bosszú az ő lelkét is felemészti.

A Sötétben történetéhez nagyon hasonló a Peppermint sztorija is: itt is a férj és a gyerek esik gyilkosság áldozatául, itt is megtalálják a tetteseket, de itt is megússzák a börtönt. Mégis egészen más műfajú és stílusú film sül ki az egészből: a mozikban szeptember 27-e óta látható filmben Jennifer Garner amolyan női Charles Bronsonként, akciófilmes jelenetek sorában vadássza le egyenként a rosszfiúkat.