Budapesten jártak a Fukagawa negyed gésái: az életük nem olyan, mint a filmvásznon

„Hogy magányosak vagyunk-e? Nem, ezt a legkevésbé sem mondanám” – nevetett Sayuki, aki a világon az első volt, aki nem japánként vette fel a gésák hivatását. A 21. században a legtöbben még mindig nem tudják, mit is csinál egy gésa. A könyv- és filmélményeinkre támaszkodva azt gondolnánk, életük rendkívül magányos. Sayuki megnyugtatott, ez koránt sincs így.

„Igaz, hogy a gésáknak hagyományosan nincs férjük, de kedvesük és gyermekeik lehetnek” – folytatta Sayuki, aki társnőivel, Asakával, Tazusával és Taematsuval együtt a tokiói Fukagawa negyedből érkezett. A házuk, azaz az okija egy gyönyörű folyóra néz, melyet virágzó cseresznyefák szegélyeznek. A négy művész egy budai japán étterem meghívására érkezett Magyarországra a japán–magyar diplomáciai kapcsolatok fennállásának 150. évfordulója alkalmából.

Sayuki leszögezte: a gésák művészek, mindegyikük más-más művészeti ágban a legjobb. Sayuki például énekel, és kitűnően játszik yokobuén, azaz a japán furulyán. A képzés nagyon hosszú idő, de egy életen át tökéletesítik tudásukat. Művészek és házigazdák egyszerre, akik épp olyan képzettek a zenében, költészetben, mint a teaszertartás apró rituáléiban.

A nyugati ember szereti elképzelni, hogy a gésáknak köze van az erotikus élvezetekhez. A róluk szóló könyvek és filmek legalábbis így festik le a misztikusnak tűnő világukat, pedig ennek a valósághoz kevesebb köze nem is lehetne. Vegyük példának okáért az Egy gésa emlékiratai című könyvet, majd a belőle készült sikerfilmet. Erről Sayukit is kérdeztük.

„Az első, amit meg kell jegyeznünk, hogy a film egy olyan könyv alapján készült, amely egy nem valós történet. Továbbá azt is, hogy az 1900-as évek elején játszódik. A gésák ma már teljesen máshogy élnek, mint akkor. A harmadik nagyon fontos dolog pedig az, hogy ezt a könyvet egy amerikai férfi írta, és nem egy gésa” – mosolygott Sayuki, aki elárulta: a gésák hasonlóan élnek, mint más modern, dolgozó nők.

„Általában együtt reggelizünk, jógázunk, elmegyünk futni. Asaka nagyon szeret főzni, így általában ő az, aki elkészíti az ételeket. Mivel vegetáriánus, ilyen fogásokat főz nekünk is” – avatta be a Life.hu-t Sayuki a mindennapi életükbe. Azt is elmondta, hogy délután együtt gyakorolnak, tanítják a fiatalabbakat, esetleg fogadják a turistákat. Este dolgozni mennek, előtte pedig felöltik a tradicionális kimonókat, melyek minden millimétere pontos odafigyelést igényel viselője részéről. Ezen kívül felteszik a szintén hagyományos fehér sminket, mely frizurájukkal együtt a régi időket idézi. Ezután indulhatnak a kávéházba vagy más rendezvényekre.

De hogyan lesz valakiből gésa, aki nem japán, és nem születésétől kezdve tudja magáénak ezt a keleti kultúrát? Sayuki 15 éves korától élt Japánban, japán iskolába járt, imádta a kultúrát.

Szociálantropológiából doktorált Oxfordban, a National Geographicnak készített műsorokat. Az egyik dokumentumfilm a gésákról szólt. Ekkor döntötte el, hogy ő is ezt akarja csinálni. És bár a gésák egy egész életen át tanulnak, mégis vállalta, hogy új hivatást választ. 2007-ben iktatták be. Úgy tudni, ő az első, aki nyugati nőként ölthette magára a fehér sminket.

Leszögezte: a gésáknak is megvan a privát életük ugyanúgy, mint bárki másnak. Asaka főzni szeret, ő, Sayuki pedig imád utazni. Rendszeresen hegyet mászik, számos magas európai csúcsot is meghódított már. Tazusának már gyerekként is az volt a vágya, hogy alkothasson. Imádott például festeni.

Az ausztrál születésű Sayuki elárulta, hogy nem idegen számára a magyar kultúra. Gyerekkorában egy magyar család szomszédságában laktak Ausztráliában, ők ismertették meg például a magyar ételekkel, amiket kifejezetten ízletesnek talál. A süteményeket is imádta. „Csodálatos emberek voltak. Nekik köszönhetően már egész korai emlékeim vannak a magyar ételekről. Rettentően izgatott voltam, amiért idejöhetek” – mosolygott az ausztrál születésű gésa.

Ma már nem gyerekként kezdik tanulni ezt a fajta művészetet, sokan tanulmányaik befejezése után vagy épp felnőttként döntik el, hogy gésák akarnak lenni. Sayukit arról is kérdeztük, mi a hivatásuk legnehezebb része. Talán meglepő, de nem a szigorú viselkedési szabályokat említette, mely életük minden területére kiterjed. Mint mondta: ugyanolyan művészek, mint például a balett-táncosok. Ám a nehézség abban rejlik, hogy ők nem egy színpadon adnak elő, ami messze van a nézőktől, hanem sok esetben a mellettük ülő ember már egy vendég.

Kattints a képre és nézd meg a gésák előadásáról készült fotókat!