Az agancsos nyúl, azaz a nyúltilop nem teljesen a fantázia szüleménye

Az Észak-Amerikai folklórban több mesében és történetben is találkozhatunk az agancsos nyúllal, azaz a jackalope-pal (a jackrabbit és az antelope szavak összemosásával kialakult elnevezés), de kézzelfogható példány először az 1930-as években jelent meg, méghozzá az állatkitöméssel is foglalkozó vadász, Douglas Herrick és bátyja jóvoltából. Ők voltak azok, akik egy mezei nyúl fejéhez, szinte észrevehetetlen módon hozzáerősítették egy amerikai antilop, azaz pronghorn agancsát, és eladták egy wyomingi szállodának. Így született meg, csupán anyagi haszonszerzés céljával a nem létező nyúltilop. Ezután, főként Dél-Dakota területén megszaporodtak az ilyen preparátumok, sőt jelenleg is van olyan taxidermista, aki nyúltilopokat készít.

A turisták manapság nem csupán szállodákban, bárokban, képeslapokon és egyéb termékeken futhatnak össze ezzel a furcsa állattal, számos vállalkozás logójához is szolgáltatott inspirációt.

Egy 13. századi perzsiai leleten egy egyszarvú, unikornisnyúl látható, de Európa területén, Bajorországban is jelen volt a szarvas-nyúl kereszteződése a középkori és a reneszánsz mondavilágban. Sőt még 16—17. századi természettudományos szövegekben is említik ezt a furcsa állat. A kutatók azonban a 18. században elvetették a nyúltilopot mint létező, önálló biológiai fajt.

A kutatók úgy vélik, a nyúltilop nem csupán az emberek fantáziájának szüleménye, erre pedig igen nyomós érvet hoztak fel. Van ugyanis egy vírus – a shope papilloma –, ami a nyulakat megtámadva agancsra emlékeztető kinövéseket, daganatokat eredményez a testükön. Az ilyen állatok megfigyeléséből alakulhatott ki az a hiedelem.